Bulgária helyett Hungária – Deák Zsigmond jegyzete

Pont olyan volt ez a meccs, mint az előzménye, s ha végül az UEFA sunyi asszisztálásával a bolgároknak amolyan modern Dugovics Tituszként sikerül „magukkal rántaniuk” minket a nemzetközi labdarúgás alsóbb régióiba, oda, ahonnan csak nemrég keveredtünk ki és soha többé nem akarunk visszatérni, biztos, hogy kiugrom az ablakon. Így is közel álltam hozzá (még jó, hogy a földszinten néztem a tévét), mert volt itt minden, mint a búcsúban: vezetés, megpattanóból egyenlítés, kiállítás itt, kiállítás ott, VAR-ozás, visszavont piros lap, jogtalan büntető, utolsó pillanatos, továbbjutást érő öngól, összességében alacsony színvonal, üres nézőtér, kint közben „utcai harcok”. Ha filmen látom, azt mondom, ez azért túlzás, kár ennyi mindent beletuszkolni a forgatókönyvbe... Megoszlanak a vélemények, hogy a mieinkre milyen és mekkora hatást gyakorolt az előzetes tragikomikus purparlé. Nekem meggyőződésem, hogy profizmus és magabiztos nyilatkozatok ide vagy oda, az ember, így a focista agya már csak úgy működik, hogy képtelen függetleníteni a körülményektől. Nem is sikerült.

Mindegy, felejtsük el örökre a bolgárokat, Szófiát, Plovdivot, Kardzsalit, az összes helyi várost és alkalmatlan, sportszerűtlen futballvezért! Koncentráljunk inkább arra, hogy zsinórban harmadszor jutottunk ki az Európa-bajnokságra, több mint fél évszázad elteltével újra egyenes ágon, miközben olyan veretlenségi sorozatot raktunk össze, amelynek Európában nincs párja, s a világon is kevés. Vasárnap jön Montenegró, a telt házas (mi más!) Puskás Arénában tét nélküli lehetőség adódik a nagy közös örömködésre. A győzelem persze messze nem automatikus, emlékezzünk csak vissza, 1985 tavaszán a mexikói vb-re frissen kikerülő magyar csapat kikapott a hollandoktól, s máris eloszlott az ünnepi hangulat. Bízom benne, ezúttal az eredménytől függetlenül végig megmarad, mert ennyit megérdemelnek a játékosok és a szurkolók is egymástól, egymásnak. Hiszen, mint már említettem, a focista sem tudja magát függetleníteni a körülményektől, amelyek ezúttal felemelőek, érzelemdúsak lesznek. Ez nem Bulgária, hanem Hungária!

December másodikán sorsolják az Eb-csoportokat, addig lehet számolgatni, utána meg szorítani azért, hogy most hiányzó kulcsembereink felépüljenek, a meglévők pedig ne sérüljenek meg a jövő júniusi, németországi rajtig, mert az tisztán látszik, a merítésünk nem elég mély. Mégis magasra jutottunk, s mindig van feljebb.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!