Nyilatkozatstop helyett – Deák Zsigmond jegyzete

Két általános variáció létezik a vesztes edzői nyilatkozatokra: a mester vagy a balszerencsét (bíró, sérülés, talaj, VAR stb.) okolja, vagy feldicséri a győztest, ezáltal logikussá és érthetővé téve az eredményt. Ezen axióma ismeretében olvassuk Edgaras Jankauskas litván szövetségi kapitány a keddi budapesti Eb-selejtező utáni szavait: „Látható volt a különbség, Magyarország a világ legjobbjait is legyőzheti. (…) Élveztem az ellenfél játékát, magas színvonal, elit futballistákkal.” Mivel ezen meccsen a baltiakat semmiféle balszerencse nem érte – a bíró inkább nekik fújt, sérülés nem történt, a talaj biliárdasztalhoz hasonlított, a VAR-ra nem volt szükség –, egyértelműen a második variánssal állunk szemben.

Két általános variáció létezik a vesztes edzői nyilatkozatokra: a mester vagy a balszerencsét (bíró, sérülés, talaj, VAR stb.) okolja, vagy feldicséri a győztest, ezáltal logikussá és érthetővé téve az eredményt. Ezen axióma ismeretében olvassuk Edgaras Jankauskas litván szövetségi kapitány a keddi budapesti Eb-selejtező utáni szavait: „Látható volt a különbség, Magyarország a világ legjobbjait is legyőzheti. (…) Élveztem az ellenfél játékát, magas színvonal, elit futballistákkal.” Mivel ezen meccsen a baltiakat semmiféle balszerencse nem érte – a bíró inkább nekik fújt, sérülés nem történt, a talaj biliárdasztalhoz hasonlított, a VAR-ra nem volt szükség –, egyértelműen a második variánssal állunk szemben.

De mégis mennyire? Ez itt a kérdés. Hiszen a világ emlegetett legjobbjai közül Marco Rossi csapata valóban legyőzött néhányat a közelmúltban, néha tényleg élvezetes volt a játéka, s egy-két elit futballistánk is akad. Nyilván azért nem kell elalélnunk magunktól, a legfontosabb úgyis az, hogy nincs az a szervilis nyilatkozat, amely felülírná az eredményességet, márpedig a mieink momentán vezetik az Európa-bajnoki selejtező G-csoportját. Ahogy az erősorrend szerinti első kalapból sorsolt gárdának vezetnie is illik, mondanám, ha nem lenne annyira szokatlan nekünk ez a szituáció. No meg emlékszünk még a múlt szombati mon­tenegrói teljesítményre, igaz, arra is van magyarázat, Szoboszlai Dominik csapatkapitány szerint „azok nem mi voltunk”. Dehogynem, persze ezt ő is tudja, mert az a lényeg, hogy tisztában legyünk a magunk erényeivel és gyengeségeivel.

Ugyanez vonatkozik természetesen Marco Rossira és a szurkolókra egyaránt. Az olasz szakvezető igen találóan fogalmazott arról, amikor a kerethirdetés vagy az összeállítás kapcsán kap hideget-meleget, ha pedig jónak bizonyulnak a döntései (például most Varga Barnabás kezdőbe állítása), akkor meg a szerencsét emlegetik. „Amikor ennyiszer bejön az ember húzása, akkor azért felvetődik, hogy csak többet értünk mi, edzők a labdarúgáshoz, mint a hentes vagy a youtuber…” Tökéletesen igaza van, ez is, az is egy szakma, ha dagadóra van szükségem, a hentest kérdezem, ha közösségi médiás tanácsokra, a youtubert, ha meccstaktikára, az edzőt, ha gyógyszerre, a gyógyszerészt, és folytathatnánk. Erre mit reagál az egyik kommentelő ahelyett, hogy meghúzná magát? Azt, hogy Rossi ezzel már készíti elő a távozását…

Hülyeség ellen nincs orvosság, nézegessük inkább a csoportállást, amíg feltalálják. A maest­rónak is ezt ajánlom mentális egészsége megvédésére.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!