A tétnélküliség tétje – Pietsch Tibor jegyzete

Még jó, hogy elúszott az esély a továbbjutásra, mert így legalább Marco Rossinak van két pluszmeccse arra, hogy építse a jövő csapatát.

Még jó, hogy elúszott az esély a továbbjutásra, mert így legalább Marco Rossinak van két pluszmeccse arra, hogy építse a jövő csapatát.

Fenti mondatot természetesen csak félig kell komolyan venni – atyaég, de csodás lenne napok óta gyomorgörccsel ébredni abban a tudatban, hogy karnyújtásnyira van a kijutás! Még belegondolni is hátborzongató, milyen hangulat uralkodna mifelénk, ha a világbajnoki részvétel kiharcolásának küszöbén állna a magyar válogatott. Ez esetben nem arról kellene írni, hogy a Puskás Aréna alsó karéja remélhetőleg megtelik San Marino ellen, hanem amiatt lehetne keseregni, miért csak hatvanhétezer szerencsésnek jut hely a lelátón...

Fájdalom, ahogyan az 1986-os, mexikói torna óta mindegyik, a 2022-es vébé is „ugrott” a mieinknek, a selejtezősorozatból hátralevő két mérkőzésnek tulajdonképpen nincs tétje. Mindamellett ez a válogatott, akinek megadatik, hogy címeres mezt öltsön magára, még akkor is kutya kötelessége a legjobbra törekedni, ha már most tudja, a katari viadalnak legfeljebb nézője lehet. Bizonyíthat magának, a szurkolóknak – és a szövetségi kapitánynak. Ismerve Marco Rossit, kijelenthető, aki netán fél gőzzel futballozik a következő két mérkőzés valamelyikén, addig mindenhova kap meghívót, csak a válogatottba nem, amíg az olasz szakember áll a nemzeti együttes élén.

Persze Marco Rossit meg is lehet győzni arról, hogy valakinek helye van a legjobbak között.

Alapemberek hiányában a San Marino és Lengyelország elleni meccsen azok is közelebb kerülhetnek a tűzhöz, azaz a kezdő tizenegyhez, akik eddig javarészt a kispadon feszengtek, mi több, egy-két újonc előtt is megnyílhat a kapu, bár első lépésben nyilván csak résnyire. A kapitány két nevet külön kiemelt: Balogh Botondot és Kiss Tamást azért hívta be, mert a későbbiekben számítana mindkettejükre. Feltéve, hogy úgy játszanak, ahogy az elvárható egy válogatott labdarúgótól.

Hogy ez teher lenne nevezett két fiatalembernek?

Ugyan már!

Hisz gyerekkoruk óta arról a pillanatról álmodtak, amikor bemutatkozhatnak a válogatottban. Rendben, meg kell mutatniuk, hogy jobbak az átlagnál, de helyzetüket nagyban könnyíti, hogy a nekik legkedvesebb terepen – a futballpályán.

Legyen szó tartalékról vagy újoncról, megjósolható: aki most megállja a helyét, jó eséllyel a márciusi felkészülési mérkőzéseken is kap esélyt Marco Rossitól. S onnan csupán egy ugrás a júniusban rajtoló Nemzetek Ligája, ahonnan már a 2024-es Európa-bajnokságra is ki lehet kerülni.

A jövő csapatába pedig be lehet kerülni – csak jól kell játszani.

Lám, mégis van tétje a tét nélküli meccsnek...

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!