Georges Leekens úgy véli, a Standard Liege a párharc esélyese, de van esély a Fehérvár bravúrjára.
„Vannak biztató jelek a magyar csapat számára. Például nem lesznek nézők, márpedig a Standardnak hangos, fanatikus szurkolótábora van, emellett sérülések is nehezítik a hazaiak dolgát. Mégis azt mondom, a fehérváriak csak akkor érhetnek el bravúrt, ha végig harcosan, önbizalommal telve, agresszívan futballoznak. A Liege a párharc esélyese” – mondta.
A belga szakember terveiben szerepelt Ladinszky Attila búcsúztatásán részt venni, ám a koronavírus-járvány miatt nem kockáztatott a magyar fővárosba jönni.
„A terv ez volt (Budapestre jönni – szerk.), Attilát évtizedek óta ismertem, kiváló futballista volt, Belgiumban is rengetegen szeretik. Ott akartam lenni a búcsúztatásán, de úgy döntöttem, nem kockáztatok. Magyarország úgymond piros színű a járvány miatt, nem ajánlják, hogy odautazzunk, túl a hetvenen nem vállaltam a kockázatot” – magyarázta. Hozzátette: pályafutása talán legszebb időszakát töltötte hazánkban, imádott itt élni, megkedvelte az embereket. Megjegyezte, hogy ha csak teheti, visszatér, mivel nem tud és nem is akar elszakadni Budapesttől.
A Blikk újságírójának azon kijelentésére is reagált Leekens, miszerint minden idők legsikertelenebb, legrosszabb kapitányaként emlegetik nálunk.
„Nem csodatevőnek mentem Magyarországra, ezt nem győzöm hangsúlyozni. Egyetlen cél vezérelt, amikor elfogadtam az MLSZ ajánlatát, ugyanolyan futballreformot szerettem volna megvalósítani, mint tettem azt korábban Belgiumban. Sajnos, nem hagytak rá időt.” Hozzátette, hogy az általa elért rossz eredményeket a válogatott tesztmeccseken érte el, ahol az volt a feladata, hogy kialakítsa a legütőképesebb keretet.
„Arra azért büszke vagyok, hogy én próbáltam ki Szoboszlai Dominikot, Sallai Rolandot és én szorgalmaztam Willi Orbán „leigazolását”. Közben feltérképeztem az utánpótlást, sajnálom, hogy nem maradt időm a bizonyításra” – tette hozzá.
Leekens a Bulgária elleni Eb-pótselejtező kapcsán is elmondta a véleményét.
„Magyarország győz, nyolcvan–húsz százalék az esély a javára. Sokkal több egyéniséggel büszkélkedhet, Gulácsi Péterrel, Orbánnal, Szoboszlaival, Sallaival, Szalai Ádámmal. Meglepődnék, ha hazai siker születne Szófiában” – vélekedett.
Hozzátette, hogy nincs benne keserűség a magyar futballal kapcsolatban. Ő csak segíteni akart, de nem sikerült, viszont annak örül, hogy rövid ideig részese lehetett a magyar labdarúgás csodálatos történelmének. Hangsúlyozta, hogy irigyel minket, mivel remek, modern stadionok épülnek, egyre több pénz áramlik a sportágba, aminek véleménye szerint előbb-utóbb meg is lesz az eredménye.
Megoszlott olvasóink véleménye a Dominik-névadásról
