Őszi keleti hadjárat – Bodnár Zalán jegyzete

Törökország, Szerbia, Oroszország. Mi tagadás, az előzetes kalapbeosztás alapján az amszterdami sorsolást követően a magyar labdarúgó-válogatott aligha kerülhetett volna keményebb csoportba a Nemzetek Ligájában.

Némileg különcnek érezhetjük magunkat ebben a társaságban – több okból is. Például csak mi vagyunk tagjai az Európai Uniónak. Csak a mi országunk csatlakozott a nyugati, Róma-központú kereszténységhez. Sőt, ha 1928-ban nem tértek volna át a törökök, még azt is mondhatnánk: csak nálunk van latin betűs ábécé. Azt pedig már nem is taglalom, hogy keveredett bele egyszerre ez a négy ország az első világháborúba, és abból melyik jött ki a legrosszabbul. Ami viszont jelen helyzetben sokkal fontosabb: csak a mi válogatottunk nincs benne a legjobb ötvenben a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség világranglistáján. A törökök és a szerbek holtversenyben a 29. helyen állnak, az oroszok a 38. pozícióban, mi az 52. helyen. Finoman szólva sem mi vagyunk a favoritok.

Két évvel ezelőtt ilyenkor még nemigen lehetett átlátni, mire lesz jó – ha jó lesz egyáltalán valamire – ez a Nemzetek Ligája, a felkészülési meccseket lényegében kiváltó új UEFA-sorozat. Most azt látjuk: mi végül is nem jártunk rosszul vele, mert ha sikerül kijutnunk az idei Európa-bajnokságra, azt a Nemzetek Ligájának köszönhetjük. A feladat ezúttal azonban jóval nehezebbnek ígérkezik, hiszen egyrészt most a C- helyett a B-ligában szerepelhetünk, ahol erősebbek a csapatok, másrészt a 2022-es világbajnokság pótselejtezőjében a Nemzetek Ligájából nem 16, hanem csupán két csapat vehet részt, s a négy biztos kijutó helyett az a kettő is csak egy 12 csapatos playoff szereplője lehet a vb-selejtezős csoportok tíz második helyezettjével együtt. Leegyszerűsítve: a katari vb-re abban az esetben juthat ki nemzeti csapatunk, ha a leendő vb-selejtezős csoportját megnyeri, ha pedig ez nem sikerül, úgy marad halvány esély a kvalifikációra, ha vb-selejtezős csoportjában második lesz vagy a Nemzetek Ligája-csoportjában első.

Hat ilyen keleti – Szerbia esetében elsősorban persze nem földrajzi értelemben – meccs idén szeptember és november között, igencsak fizikai futballt játszó ellenfelek ellen, nos, igazán szép kihívás. De hát a Nemzetek Ligája csupa meglepetés. Az előzőn a C-ligás csoportunkban a négy csapat közül csak a második helyen végeztünk, de a szisztéma képlékenysége folytán mégis feljebb léptünk egy osztállyal. Hátha ezúttal majd azzal lehetünk különcök ebben a négyesben, hogy mi csak előre nézünk, a többiek pedig a mi hátunkat.