Kedd késő délután pittyegett egyet a mobilom, SMS érkezett Cardiffból (figyelem, szöveghű idézet következik, e zűrzavarosan kavargó digitális kornak megfelelő gyorsírással, azaz ékezetes betűk nélkül): „Remelem, elhiszik, hogy meg tudjak csinalni, nem tojjak ossze magukat, es 100%-ot tudnak hozni fejben, mert csak úgy sikerulhet szerintem...”.
A válasz tömör volt: „Szerintem is. Hajra, magyarok! Gyozunk 2–1-re”.
A Walesben szurkolókban és a válogatottért itthon szorítókban ugyanazok az érzések dolgoztak: elszántságtól csillogó szemeket, önbizalomról árulkodó tekinteteket szerettek volna látni, ráadásul egymás gondolatát, mozdulatát is ismerő magyar játékosokat, vagyis „a” csapatot a pályán. Nos, igen, a reményeket könnyű néhány mondatba – rövidke SMS-be – sűríteni, azonban a hús-vér valóságban, a rivaldafényben fürdő pályán legalább ilyen fontos higgadtnak maradni, betartani a taktikai utasítást, közben fifikásnak is lenni s mihamarabb ráérezni a szembejövő, hasonló mentális erényekkel felvértezett ellenfél gyengéire.
A szurkolói hitet tápláló „100%” sok mindent jelent egyszerre – erőt is, akaratot is, koncentrációt is, szerencsét is. Kiporciózott erények ezek, s Cardiffban is kiderült, a profi futballban az egyik (tudás) nem létezhet a másik (szerencse) nélkül – az, ami az egyik oldalon sikerült (fejes gól a 15. percben), a másikon nem (kimaradt magyar helyzet a 34.-ben). S ilyenkor hiába árulkodik a statisztika magyar fölényről – a labdabirtoklási arány 44:56 volt a szünetben, míg 173 hazai passzal állt szemben 270 magyar –, ezredszerre is bebizonyosodott, hogy a meccs meghatározó mozdulatát semmiféle bizakodás, matematikai összefüggés nem alapozhatja meg.
Leginkább a tartás, abból is a sportemberi válik igencsak fontos erénnyé, pláne, hogy a második félidő elején már végképp elszállt az egyenes ági Eb-kijutás esélye – egy ilyen meccsen 0–2-ről felállni már a csoda kategóriáját súrolja –, így nem maradhatott más, mint elküldeni az utolsó SMS-t: „Talan lesz meg egy kis esely...”.
A válasz várat magára. S nem véletlenül, hiszen következik a Nemzetek Ligája-rájátszás sorsolása – péntektől megint a reményeink futballoznak...
Házi átok – Vincze András jegyzete
Lehet még nagyobbat álmodni – Smahulya Ádám jegyzete
Kupatavasz novemberben – Mohai Dominik jegyzete
Lefelé a lejtőn – Malonyai Péter jegyzete
Mire várnak? – Thury Gábor jegyzete
Ki marad a végén? – Borbola Bence jegyzete