Végre júniusban is győztünk – ütötte meg a fülemet Dzsudzsák Balázs nyilatkozatszelete, amely még szombat este, az Azerbajdzsán elleni 3–1-es győzelem apropóján született a televízió kamerája előtt.
Orbán-dupla, Holman-bomba, irány az első hely! |
Kádár talán, Rossi biztosan nem lesz ott a kispadon Wales ellen |
S valóban… A nyár eleji meccsek régóta mumusai a nemzeti csapatnak (anélkül, hogy túlspiláznám a múlt kudarcait, életem egyik legkeservesebb emlékei a kilencvenes évek elejéről az Izland elleni júniusi pofonok, s akkor azt hittem, attól már nincs lejjebb…), s lám, ez a kis babona generációkon keresztül öröklődött, mígnem a szélső Bakiban kimondhatta: végre megtört e csúf átok.
Bele is kapaszkodnék rögtön ebbe a reményfonálba, s bár az évtizedek sodrásában megtanulhattam volna, hogy a (magyar) futballcsaták kapcsán előre reménykedni szigorúan tilos, még a legszomorúbb időszakokban sem tudtam szakítani a beharangozás „rossz szokásával”: a mieinknek győzniük illenék.
Kánikulában is.
Ami ezúttal pluszmuníciót ad az optimista hangvételű meccsfelvezetéshez, hogy a kötelező taktikai elemeken túl mostanában valami mást is látni a nemzeti csapatnál, jelesül az akaratot, az önbizalmat s némi szerénységet. Azerbajdzsán ellen is „csendbenrendben-alázattal” futballozó tizenegyet láttam, majd mértékletes örömmel nyilatkozó játékosokat hallottam – földön járó sportolókkal testesült meg az azeriek elleni siker (is).
Maradhatna is ez az állapot. Annál is inkább, mert Wales – ahogy mondani, írni szokás ilyenkor – más kávéház, de nem kell messzire mennünk az időben, hogy mintát keressünk az izzadsággal, akarattal elérhető sikerre, például 2015-ben a BL-selejtezőben a Vidi az idehaza nem túl ismert The New Saints ellen végül hosszabbításban harcolta ki a továbbjutást. Szóval, most se higgyük, hogy nem ugyanígy, fogcsikorgatva kell majd a legjobbjainknak küzdeniük, vagy nem olyan elszántsággal, mint a nem is oly távoli bravúrgyőzelem idején Horvátországgal szemben, avagy nem ugyanazt az alázatos játékot kell a pályára vinniük, mint szombaton Bakiban.
Futballozni kell – és most már tudjuk, hogy júniusban is lehet jól csinálni.