Marco Rossi: Az életemben semmit sem kaptam ingyen

– „Horvátország kiemelkedik a mezőnyből, a többi rajtunk múlik” – így értékelt röviden a vasárnapi sorsolás után. Azóta feltehetőleg osztott-szorzott az E-csoport várható végkimenetelét illetően. Mire jutott?
– Arra, amit Dublinban is mondtam – felelte a hétfő délutáni, budapesti sajtótájékoztatón Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya. – Kaphattunk volna jobb beosztást is, miként rosszabbat is. Komplikált csoport a miénk. Horvátországot senkinek sem kell bemutatni, az, hogy világbajnoki ezüstérmes, mindent elárul az erejéről. Más szintet képvisel. Mögötte következik három, szerintem csaknem azonos játéktudású válogatott, a szlovák, a walesi és a magyar. Úgy gondolom, a még továbbjutást érő második helyért ez a három együttes verseng majd.

– Ha így lesz, mi dönthet közöttük?
– Szinte minden azon múlik, hogy a meccsnapokon milyen formában, milyen mentális állapotban lesznek a játékosok. Papíron a szlovák csapat valamelyest erősebbnek tűnik a másik a kettőnél, de ettől nem kell megijedni, hiszen a futballt sosem papíron játsszák. Mindig a pályán derül ki az igazság. A célunk mi más lehet, mint a kijutás! Ki tudja, mikor lesz még egy ilyen alkalom, hogy a magyar válogatott hazai környezetben szerepelhetne az Európa-bajnokságon. Mindent megteszünk, hogy megragadjuk ezt az esélyt. Nyilvánvaló, nem lesz könnyű dolgunk, de nem félek semmitől! Az életemben semmit sem kaptam ingyen, hozzá vagyok szokva a nehéz helyzetekhez. Ugyanakkor bizakodva várom a selejtezősorozatot.

– Még úgy is, hogy a Szlovákia elleni idegenbeli mérkőzéssel indul, hogy aztán három nappal később a Horvátország elleni hazai meccsen folytatódjon?
– Tény, ebben a tekintetben nem vagyunk szerencsések. Ha már a szlovákokkal kell kezdenünk, sokkal szívesebben játszottam volna velük hazai pályán. A jó rajt ugyanis nagyon fontos, ha egy csapat győzelemmel indít, az nagy lendületet ad neki a folytatásra. Mondhatni, nyomban belevágunk a közepébe, de ez van. Szlovákia egyik legjobbja, Marek Hamsík úgy fogalmazott, várja már az ellenünk vívandó csatákat, mert a magyar válogatottnak nagyszerű szurkolói vannak. Hozzátette, készen áll, hogy játsszon és nyerjen ellenünk. Ha szabad, innen üzenem neki, hogy amikorra kell, mi is készen állunk a feladatra! Ha nem is csecsemőkora óta, de jól ismerem Mareket. Már akkor ismertem, amikor tizennyolc évesen a Bresciához került. Onnan pedig a Napolihoz – ennek több mint tíz éve. Ezt csupán azért említem, mert Olaszországban, Nápolyban van az otthonom, a családom és a baráti köröm fanatikus Napoli-drukker. Úgyhogy jobban ismerem Hamsíkot játékosként, mint magamat. S akkor még az Internazionale védőjéről, Milan Skriniarról nem is szóltam. Hetvenmillió az értéke – nem forintban...

– Walesnek is akad egy Gareth Bale-je.
– Fantasztikus futballista, nem vitás. Habár sokszor bajlódik sérüléssel, hátha ellenünk sem lesz teljesen egészséges... Komolyra fordítva: a walesiek is remek csapatot alkotnak. Mondom, rengeteg múlik azon, hogy amikor találkozunk velük vagy a szlovákokkal, milyen formában leszünk mi – és milyen formában lesznek ők. Igaz ez a horvátokra is. Az, hogy a topklubokban szereplő topjátékosok tavasszal jelentős terhelésnek lesznek kitéve, talán a mi malmunkra hajtja a vizet. Az ő esetleges fáradtságukat viszont csak akkor használhatjuk ki, ha száz százalékot adunk ki magunkból.

– A csoport ötödik tagjáról még nem esett szó idáig. Azerbajdzsánnal nem is kell számolni?
– Aki nem kalkulál vele, hatalmas hibát követ el. Bakiban nemhogy nekünk, senkinek sem lesz könnyű nyerni. Elképesztő tempóban fejlődik az azeri labdarúgás, nem véletlen, hogy a Qarabag az előző idényben bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Egyébként sem vagyunk abban a helyzetben, hogy bárkit is lebecsüljünk. A válogatott elmúlt két évben elért eredményei a legkevésbé sem jogosítanak fel minket arra, hogy előzetesen biztosra vegyünk egy győzelmet. Szerénynek kell lennünk. Abban a tudatban kell készülnünk, hogy ha nem vagyunk csúcsformában, bárki gondot okozhat nekünk. Erre a legjobb példa az Észtország elleni idegenbeli mérkőzésünk. Tallinnban nem voltunk kellően sikeréhesek, meg is ittuk a levét. Mindenki ellen a legjobbunkat kell nyújtanunk, máskülönben nincs esélyünk.

– A Horvátország és a Szlovákia elleni párharcok felettébb tüzesnek ígérkeznek. Felvetődött már önben, hogy azokra a meccsekre mentálisan is felkészíti csapatát?
– Amikor elvállaltam a válogatott irányítását, azt kértem Csányi Sándortól, a stábtagok mellett hadd vegyem igénybe egy mentális szakember segítségét is. Az elnök úr ebben ugyanúgy támogatott, mint minden másban, a szakember munkájának azóta nagy hasznát vesszük. Hogy mást ne mondjak, a görögök elleni hazai találkozón is elkeltek a tanácsai, hiszen nem volt mindegy, ki hogyan éli meg, hogy zárt kapuk mögött kell játszani. A mai világban egy edzőnek olykor pszichológusként is kell viselkednie, de mindent ő sem oldhat meg. Az élsportban immár fontos, ki milyen mentális állapotban van, tudja-e kontrollálni az érzelmeit. S ha már érzelmek... Mivel egy évig voltam a Dunaszerdahely edzője, tisztában vagyok vele, miként éreznek a Szlovákiában élő magyarok. Tisztelem őket és az érzéseiket. Minél több szurkoló áll mellettünk, annál nagyobb támaszt kapunk. Az emberek válogatottba vetett hite elszállt a franciaországi Eb óta, de úgy érzékeltem, hogy a legutóbbi két mérkőzésen ezen a téren is pozitív változás történt.

– Jelen állás szerint legközelebb néhány nappal a március huszonegyedikére kiírt első Eb-selejtező előtt találkozik a csapattal. Nem tervezi, hogy januárban vagy februárban összehívja egy hétre legalább az itthon játszókat?
– Látják, ez a mi munkánk fő nehézsége. Az, hogy a kapitány alig lehet együtt a válogatottal. A légiósokat nem hívhatom meg csak úgy, annak pedig nem látom értelmét, hogy a hazai bajnokságot félbeszakítsuk azért, hogy néhány napot az NB I-es labdarúgókkal tölthessek. Feltehetőleg nem sokan lépnek pályára közülük a selejtezőkön, mivel a csapat gerincét a külföldön szereplők alkotják. Legutóbb november tizennyolcadikán játszottunk, legközelebb márciusban vár ránk meccs, vagyis a két mérkőzés között eltelik négy hónap. Ugye megértik, ha ezek után azt mondom, így nem könnyű dolgozni.

– Számíthat-e olyasvalaki meghívóra, aki még nem kapott öntől? Gondolunk itt elsősorban a tehetségesnek vélt fiatalokra.
– Az ajtó mindenki előtt nyitva áll, de azért, mert valaki fiatal, még nem jár automatikusan meghívó. Természetesen nyomon követjük az összes tehetséget, futballozzon itthon vagy külföldön, ám a válogatottban kizárólag akkor jöhet számításba, ha a klubjában rendszeresen szóhoz jut, s kiemelkedően teljesít. Ha valaki idáig nem kapott meghívót, annak két oka lehet. Az egyik: nem érdemelte ki. A másik: volt nála jobb a posztján. A labdarúgásban persze az a szép, hogy hétről hétre változnak a dolgok. Az egyik hétvégén még fenomén vagy, mert nyertél, a következőn már idióta, mert kikaptál. Maradjunk annyiban, a legközelebbi kerethirdetésig még sok víz lefolyik Budapest hídjai alatt.

AZ NSO VIDEÓS BESZÁMOLÓJA MARCO ROSSI HÉTFŐI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJÁRÓL