Gyermeki lelkesedés

Megígérték, betartották, sőt túl is teljesítették vállalásukat. Az ENSZ Cipruson szolgáló erőinek (UNFICYP) magyar kontingenséből ugyanis lényegesen többen választották péntek esti programnak a Magyarország–Írország mérkőzést, mint azt korábban jelezték. A magyar katonák – civilben persze – Famagustából, Nicosiából és Athienouból érkeztek, s harmincegyen jó kis hangulatot teremtettek a Tasszosz Markosz Stadionban.

Dudák, számtalan zászló, egy légvédelmi kürt és kizárólag jókedv szükségeltetett, hogy a gól nélküli döntetlen is felejthetetlen élmény legyen a válogatott játékosainak, stábtagjainak. A kontingens tagja volt Komáromi Henrietta, aki egyedüliként – a télies estében – rövid ujjú mezben ugrálta és üvöltötte végig a mérkőzést.

„Szeptember óta dolgozom Cipruson, egyéves szolgálaton vagyok. Leginkább Fenyvesi Evelin és Markó Edina miatt jöttem ki a mérkőzésre, de persze a teljes csapatnak szorítottunk. Fenyő szintén Jánoshalmán született, ismerem pici lány kora óta, de Edinával is régi az ismeretségem, a kilencvenes évek elején segédkeztem Szombathelyen a Viktória FC, akkor még kispályás szakágának megalapításánál” – mondta egy levegővétellel Komáromi Henrietta, aki Magyarországon az amatőr futballban játékvezető egyben.

Kapcsolatát a lányokkal mi sem bizonyítja jobban, mint hogy közvetlenül a mérkőzés előtt kapott egy kisméretű mezt, a válogatott játékosok aláírásával.

„Jánoshalmi vagyok, tizenkét évesen kezdtem futballozni a helyi klubban, és Henrietta is ott futballozott – kezdte Fenyvesi Evelin, a Ferencváros és a női válogatott középpályása. – Mivel kis klubról van szó, a lányoknál valamennyi korosztály egy csapatban edzett, és habitusa alapján könnyű volt megismernem. Korábban egyeztettünk, hogy mikor és hol lesznek Cipruson a mérkőzéseink, és a lányokkal aláírattam egy kis mezt, amelyet még az írek elleni meccs előtt odaadtam neki.”

Hogy Komáromi Henrietta hogyan került a Bács-Kiskun megyei Jánoshalmáról a Vas megyei Szombathelyre, lényegtelen…