Fotók: Földi Imre
Ősz halántékú, elegáns urak szaporázták lépteiket. Hideg, szürke, nyirkos idő volt, ám az Andrássy úton így is megannyi turista csodálkozott rá Budapest szép és kevésbé szép arcára. A külvárosban még köd volt, de az őszülő halántékú, elegáns urakat cseppet sem zavarta.
Ott bent, a Liszt Ferenc tér egyik leghangulatosabb éttermében az asztaloknál már „kezdődtek is” a mérkőzések. Újra kifutott a Népstadion gyepszőnyegére a Fradi meg az Újpest, a Vasas és a Honvéd, és megint pályára léptek az egykoron félelmetes hangulatú salgótarjáni, szombathelyi, tatabányai, székesfehérvári pályán is a fiúk.
Ment a labda – ment a duma.
„Nézem Noskó Ernőt, és száz, kétszáz emlék jut eszembe vele kapcsolatban – mondta Szőke István, az FTC egykori válogatott szélsője. – És szinte látom magam előtt, ahogy Géczi Pista kirúgja a lasztit Varga Zoli felé, Noskó szorosan mögötte, Varga teste jelzi, hogy majd balra fordul, aztán jobb külsővel, valami hihetetlen mozdulattal mégis a másik irányba tereli a labdát, szegény Ernő el balra, mi pedig meg sem álltunk az újpesti kapuig.”
És Pista mesélt. De mesélt itt Raduly József, Szűcs Lajos, Rákosi Gyula, Dunai Antal, Göröcs János, Juhász Péter, Tóth András, Szokolai László. Odébb a „vidéki fiúk” is anekdotáztak, miközben tálalták nekik az ebédet, újra futballistává váltak, akik éppen a világ megváltására készülnek.
S ott volt Mészöly Kálmán is a meghívottak között. A Szőke Szikla az elmúlt hetekben, hónapokban kórházban is járt, műtéteken esett át, sokan aggódtak az egészsége miatt. Ám most remek színben, jókedvűen ült a többi öregfiú között.
Mintha csak megállt volna az idő.
Immár nyolcadik alkalommal „trombitálták egybe” az egykori válogatott játékosokat. Hagyomány ez, szívet melengető hagyomány, karácsony előtt néhány nappal. Büszkén és elégedetten írhatjuk le, hogy támogatókban nincs hiány, egyre többen érzik úgy, segíteni kell a múlt nagyjait, azokat a csodálatos labdarúgókat, akikért annak idején tízezrek szerettek bele ebbe a csodálatos játékba.
Az esemény főszervezője, fővédnöke a finn mikulásnál is adakozóbb Jakab János, az egykori kiváló labdarúgó, a népszerű Jaksi ezúttal is kitett magáért: megadta az ünnep hangulatát. Kezdésként beszédet mondott Szöllősi György, lapunk főszerkesztője, Deutsch Tamás, az MTK elnöke, gyönyörű verset szavalt Laklóth Aladár, aki a színészválogatott oszlopa, aztán jöhettek az ajándékok, Orbán Viktor miniszterelnök, a CBA, Garancsi István, Simicskó István, Genzwein Ferenc és a Melbourne-ben élő, egyébként budafoki klubtulajdonos Bélteky Róbert felajánlásával.
„Ezúttal nyolcvannégy meghívót küldtünk ki – mondta Jakab János. – Szinte mindenki eljött, sajnos Faragó Lajos és Tóth II József kisebb-nagyobb egészségi gondok miatt nem lehetett velünk, de elmegyek hozzájuk, mint ahogy további öt-hat korábbi labdarúgót is felkeresek, mert azt akarom, azt akarjuk, hogy ők se maradjanak ajándék és támogatás nélkül. Ennyivel tartozunk nekik, a futballmúltunknak, az ifjúságunknak, az értékeinknek.”
S az ősz halántékú, elegáns urak feltöltődve, megfiatalodva köszöntek el egymástól.