| OLASZORSZÁG–MAGYARORSZÁG 0:1 (0:1) 1911. január 6., Milánó, Civico Aréna, 4500 néző MAGYARORSZÁG: Sipos Ernő – Feldmann Gyula, Révész Béla – Weinber János, Bródy Sándor, Bíró Gyula – Weisz Ferenc, Károly Jenő, Koródy Károly, Schlosser Imre, Székány Géza. Szövetségi kapitány: Minder Frigyes Gólszerző: Schlosser (22.) |
VISSZAVÁGÁSBAN REMÉNYKEDTEK
Bár történtek próbálkozások korábban is, az olasz válogatott az európai vetélytársak többségéhez képest későn, 1910 májusában állt össze az első hivatalos mérkőzésére. A Franciaország elleni bemutatkozás nagyszerűen sikerült, csakhogy a 6:2-es győzelmet másfél hét múlva kiadós verés (1:6) követte Budapesten.
Az a hat gól – és a küszöbön álló milánói randevút néhány nappal megelőző magyar siker Franciaországban – bizony tekintélyt teremtett, erről a mieink rögvest meggyőződhettek, amint 17 órás utazás után éjfélkor lekászálódtak a vonatról.
„A VENDÉGSZERETET MAXIMÁLIS FOKA”
„Itt azután elámultak a mieink – olvashatjuk a korabeli tudósítások összegzését (Rejtő. Lukács, Szepesi: Felejthetetlen 90 percek). – Mert a hanyag és nemtörődöm franciák után olyan viharos ünneplést rögtönző olaszok közé csöppentek, hogy a Galliából hazatérő Julius Caesar diadalmas seregének képzelhették magukat. Ünneplés és ünneplés, vendéglátás és rajongás. Kossuth népeként és Garibaldi népeként ölelkeztek össze. Itt nem volt kapzsi francia pincér, mert mindenhol vendégek voltak.”
A „vendégszeretet maximális foka”, az ingyenes múzeum- és operalátogatás, a csárdást ropó ledér táncosnők mindenesetre nem terelték el a magyar fiúk figyelmét a lényegről: a fél évvel korábbi budapesti mérkőzésen kétszer a kapuba találó Schlosser Imre góljával 1:0-ra megint a mieink győztek.
TARTALMAS KAPCSOLAT BONTAKOZOTT KI
Noha milánói győzelmünk után 12 évig nem találkozott a két válogatott, a húszas évek második felétől jó időre rendszeressé váltak mérkőzéseik.
S bár a squadra azzurra a mieinktől szenvedte el története legnagyobb vereségét (1:7 1924 áprilisában), a mérleg nyelve lassacskán átbillent – olasz sikert hozott például az 1938-as vb-döntő is (2:4).
A statisztikák szerint Svájc (58 mérkőzés), Ausztria (37) és Franciaország (37) után Magyarországgal vívta a legtöbb hivatalos mérkőzést a squadra azzurra: 34-et.
EGY EHETETLEN OLASZ, FRANCIA „SZENDVICS”
Fájdalmas kötelességünk belerondítani az előbb kissé már kikezdett idillbe, de az élet már csak ilyen.
• Egyfelől az 1911. januári túra, „az első nagy magyar kibóklászás" következő, egyben utolsó állomása meglepő vereséget hozott Zürichben a nem sokra taksált svájci válogatott ellen (0:2).
• Másfelől feltör a szomorú emlék válogattunk történetének másik olyan időszakából, amikor hat nap leforgása alatt az olaszokkal és a franciákkal is megmérkőztünk. Két győzelem?! Hol az az egy pont... Mar del Plata, 1978. június, 1–3, 1–3 – és elkeserítő magyar búcsú az argentínai világbajnokságtól.
