Miután Gera Zoltán a szombati, QPR elleni FA-kupa-mérkőzésen fájdalmas arccal a földre rogyott, Egervári Sándor többször hívta telefonon a válogatott csapatkapitányát, hogy megtudja tőle, milyen súlyos a sérülése.
„A sajnálatos hírről kedd kora délután szereztem tudomást, Gera Zoltán az elsők között értesített – mondta a szövetségi kapitány. – Kezdetben még mindannyian abban reménykedtünk, hogy nem olyan nagy a baj – talán »csak« a porc sérült meg. Beszélgetéseink során azonban egyre inkább előrevetítette a középpályás, hogy elkerülhetetlen lesz a műtét. Úgy tudom, éppen az a szalag szakadt el az operált térdében, amelyet legutóbb beépítettek neki, de állítólag nem a tövénél, hanem középen, s ez számomra több mint furcsa. Meg nem történtté azonban már nem lehet tenni a sérülést, és szívből sajnálom, hogy Zolinak fél évet ki kell hagynia, vagyis véget ért számára a szezon.”
Ez egyben azt is jelenti, hogy Gera Zoltán nem játszhat márciusban a románok, illetve a törökök elleni – finoman fogalmazva is – felettébb fontos világbajnoki selejtezőn. Nem csoda, hogy Egervári Sándor kissé gondterhelten tekintett előre.
„Érzékeny veszteség, ha egy csapat hosszú időre elveszíti a kapitányát – folytatta Egervári Sándor. – Kiesése azért fájhat leginkább, mert kitűnő formába lendült a felépülése után – együttese legjobbjává küzdötte fel magát. Valahogy meg kell oldanunk a pótlását. Az, hogy megsérült, véletlenül sem téríthet el bennünket a céljainktól. Van egy feladatunk, amelynek eleget kell tennünk. Zoli tapasztalt, rutinos játékos, nem kell neki tanácsot adni, hogyan kezelje a helyzetet. Arra gondolok, hogy megvan benne a kellő hit és az elszántság ahhoz, hogy visszatérjen a pályára. Egyszer már sikerült talpra állnia, eltökélt szándéka, hogy ezúttal is mihamarabb sikerüljön.”
Egy döntés védelmében – Thury Gábor publicisztikája
Hatezer kalória – Deák Zsigmond jegyzete
