Prágai találkozás Petr Cechhel, a szerény klasszissal
– Pénteken este a kilencvenedik válogatottságát ünnepelheti. Fel tudná még eleveníteni a debütálását?
– Szép lenne, ha elfelejtettem volna... – mosolygott a még mindig csak harmincéves kapus. – Éppen a magyarok ellen mutatkozhattam be a válogatottban, és mondhatom, jól sikerült az első meccsem: kettő nullára nyertünk. Mivel nem kaptam gólt, még elégedett is lehettem magammal. Az is előttem van, hogy mintegy kétszázan ültek a lelátón a Cipruson rendezett barátságos mérkőzésen, abból legalább hetven magyar volt... Megtisztelő számomra, hogy azóta rendszeresen meghívót kapok, és ha mást nem is, azt garantálom, hogy amíg úgy érzem, tudom segíteni a válogatottat, jövök.
– Nyolcvankilenc válogatottsággal a háta mögött a rutin is beszélhet önből: hogy látja, felkészültek az Eb-re?
– Rajtunk nem múlt semmi. Az ausztriai edzőtábor remek volt, és meggyőződésem, hogy a magyarok elleni győzelem csak fokozza majd a jó kedvünket – már bocsánat... Mindnyájan tisztában vagyunk vele, mekkora lehetőség előtt állunk. Csupán négyévente rendeznek Eb-t, ha nagyot akarunk alkotni, tessék, itt a kiváló alkalom!
– Hétfőn kötelezte el magát újabb négy évre a Chelsea-hez. Ha netán egy élete végéig szóló szerződést tettek volna ön elé, azt is szignálja?
– Az a típus vagyok, aki lépésről lépésre szeret haladni. Azzal, hogy kétezer-tizenhatig aláírtam, megtettem az első lépést...
