Vanczák San Marino ellen lehet ötvenedszer válogatott

– Meccs előtt ritkán hallhat ilyet: gratulálok!
– Köszönöm szépen, a menyasszonyom nevében is! – mosolygott a svájci Sion 27 esztendős védője.

– Hírlik, hétfőn többet rohangált, mint a pályán szokott.
– Feszes volt a tempó, az biztos. A Nagyvárad téri Szent István Kórházban kezdtem a napot. Bevittem a párom, és nem sokkal később már meg is indították a szülést. Sajnos nem maradhattam ott végig, mert Telkiben, a válogatott találkozóján volt jelenésem. A délutáni gyakorlás előtt kaptam az örömhírt: hála Istennek, épségben és egészségben világra jött Vivien! Estére Egervári Sándor elengedett, így szaladtam vissza a kórházba, ahol végre a karomba vehettem a kislányomat.

– Nem bánja, hogy nem volt jelen a szüléskor?
– Ilyen a futballistasors...

– Társai pelenkával és cumival lepték meg, a San Marino elleni Eb-selejtező után viszont egy emlékplakettet is hazavihet: az ötvenedik válogatottsága előtt áll.
– Remélem, a szövetségi kapitány úgy dönt, hogy helyem van a csapatban.

– Mikor játszana, ha nem most?! Lipták Zoltán és Lázár Pál eltiltás miatt nem bevethető – a közép- vagy a jobbhátvédet helyettesítené inkább?
– Mindegy. Tényleg mindegy. Számomra az a fontos, hogy játszhassak a magyar válogatottban. Sőt már azt óriási megtiszteltetésnek tekintem, ha a keretben helyet szorítanak nekem. Az sem gond, ha a kispadon ülöm végig a meccset, csak itt lehessek.

– Tegyük fel, pénteken szóhoz jut. Karrierje egyik legunalmasabb meccse várhat önre.
– Ne higgye. Sejtésem szerint a vendégek elsősorban a védekezésre ügyelnek majd, ám nyilván nem tettek le arról, hogy néhány ellentámadással zavart okozzanak a kapunk előtt. Márpedig ha rohamoznak, aligha lesz időm unatkozni.

– Arra van tippje, kik alkothatják San Marino csatársorát?
– Azután, hogy legjobbjuk, Andy Selva megsérült, és a hírek szerint nem jön Budapestre, nincs. Őszinte leszek: nem ismerem az ellenfél támadóit, de úgy készülök, mintha a világ legjobbjaival kellene összecsapnom, mert akkor nagy meglepetés nem érhet.

– Nyolc éve, hogy Európa-bajnoki selejtezőn három nullára megvertük San Marinót...
– ...a Megyeri úti stadion lelátóján ültem, óriási élmény volt Gera Zoltán mesterhármasát látni! Bízom benne, hogy most még közelebbről lesz hozzá szerencsém. Az akkori eredményt szerintem ezúttal is elérhetjük, de ahhoz türelmesen, higgadtan kell játszanunk. Ha a huszadik percben még nem lesz nálunk az előnyt, nem kell idegeskedni, ráérünk megszerezni a vezetést, mondjuk, a harminchatodikban is. Legrosszabb esetben meg a kilencvenedikben...

– Az eddigi negyvenkilenc mérkőzéséből melyik a legemlékezetesebb?
– A márciusi, Oroszország elleni, mert akkor szereztem az első gólomat a válogatottban. Most mégis abban reménykedem, hogy szombat reggel már a pénteki találkozót helyezhetem a képzeletbeli lista élére. Megszületett Vivien, győztes meccsen jubilálhatnék – életem legszebb hete lenne!