Hollandia és Magyarország válogatottja ugyanabba a csoportba került a 2012-es Európa-bajnokság vasárnapi sorsolásán, így Babos Gábor, a hollandiai magyar légió egyik oszlopos tagja jó néhány kérdést kapott a sorsolás óta eltelt időben – noha az ősszel lemondta a szereplést a magyar válogatottban.
- A sorsolás pillanatától nyilván megállás nélkül csörög a telefonja.
- Vasárnap bajnoki mérkőzést játszottunk, úgyhogy csak utólag értesültem a sorsolás eredményéről, de aztán igen, kaptam a csoporttal kapcsolatban jó néhány kérdést. Nem kellett udvariaskodnom a válasszal, hiszen olyan jó a holland csapat, hogy lehetetlenség nem az első helyre tippelni.
- A helyi lapok mekkora terjedelmet szentelnek az esélylatolgatásnak?
- Hollandia gőzerővel készül a nyári világbajnokságra, nem titkoltan szeretne döntőt játszani, úgyhogy egyelőre nem foglalkoznak túl sokat az utána kezdődő Eb-selejtezőkkel. Beérik annyival, hogy azt mondják: kötelező megszerezni az első helyet.
- Nálunk minden szempontból más a helyzet, Erwin Koeman mégis óvatosan bizakodó. Egyetért a szövetségi kapitánnyal abban, hogy Svédországot megelőzhetjük?
- Igen, én is úgy vélem, hogy az utóbbi években volt alkalmunk megismerni annyira a svédeket, hogy eséllyel vegyük fel velük a harcot, meglephessük őket. Szeptemberben Budapesten alig néhány másodpercen, Zlatan Ibrahimovic szerencsés, vagyis inkább szerencsétlen gólján múlt, hogy nem szereztünk pontot. Persze ahhoz, hogy versenyben legyünk velük, a többiek ellen nem szabad hibáznunk. Erre a helytállásra képesnek tartom a csapatot.
- Bár ősszel lemondta a válogatottságot, megkerülhetetlen a kérdés: második hazájának válogatottja és az ön orra alá is borsot törő svédek újbóli felbukkanása nem ösztönzi arra, hogy felajánlja szolgálatait az önt egyszer már visszahívó Erwin Koemannak?
- A legőszintébben mondom, hogy nem. Már a világbajnoki selejtezők elején kijelentettem, hogy számomra az a sorozat az utolsó. Bár elmaradt a megálmodott búcsú, a dél-afrikai szereplés, megfiatalodnom sajnos nem sikerült...
- Éppen a hollandoknál fordult elő, hogy a válogatottságot lemondó Edwin van der Sar kényszerhelyzetben, harmincnyolc évesen visszatért a nemzeti csapatba. Ön még csak harmincöt...
- Mondhatom, hogy hasonló helyzetben én is jönnék, de ez csak játék a szavakkal, és abból a feltételezésből indul ki, hogy a válogatottunknál szóba jöhető kapusok megsérülnek. Én pedig egyiküknek sem kívánok ilyesmit. Szóval maradok nijmegeni klubomnál, szeretnék még néhány jó évet végigdolgozni itt – és persze közben tapsolni a válogatott sikereinek.
