Rudolf Gergely felveszi a harcot a csapatba kerülésért, és gólt ígér

– Kellemetlen hét volt, nem?
– És még finoman fogalmazott – válaszolta Rudolf Gergely, aki a vasárnap estét már Budapesten töltötte, mielőtt jelentkezett a hétfői összetartásra. – Még most sem tudok beletörődni, ha összegzem a közelmúlt eredményeit: címvédőként búcsú a Magyar Kupától, majd a bajnoki arany szempontjából sorsdöntő meccsen vereség az Újpesttől.

– Ne vegye hízelgésnek, de önre nem lehetett panasz.
– Még hogy nem? Semmi sem jött össze. Adódtak lövések, helyzetbe tudtam hozni magam, ám az utolsó mozdulatok rosszul sikerültek. A mérkőzést követő estém azzal telt, hogy visszapörgettem a jeleneteket, és gondolatban elemeztem a hibákat. Egyébként is jellemző rám, hogy addig nem nyugszom, amíg nem hozom ki az adott szituációból a maximumot. Apró eltérés is döntő lehet: a Nyíregyháza ellen hasonló lehetőséget váltottam gólra, mint amely után Balajcza Szabolcs védett. Dühítő, hogy végre parázs hangulatban, valódi tétért folyó, fókuszba kerülő meccsen futballozhatunk, s épp most nem mutatjuk meg, amit tudunk.

– Az sem lehet mellékes, hogy olyan társakkal gyakorolhat együtt az edzőtáborban, akik egyike történetesen csodagólt szerez a Manchester United ellen.
– Nem is szégyellem ellesni a pozitív momentumokat. A külföldi egyesületekben profiskodók minden szavát figyelem, próbálom megfogadni a tőlük kapott tanácsokat. Persze van, hogy megmosolygom a sajnálkozásukat: legutóbb Hajnal Tomi azt panaszolta, hogy az utóbbi hetekben megcsappant a nézőszám Dortmundban – nyolcvanezerről hetvenötezerre… Gera Zoltán szombati megmozdulása pedig minden labdarúgó álma. Jómagam is sokszor ábrándozom arról, hogy csereként beállva, szoros állásnál valamilyen akrobatikus mozdulattal szerzek gólt – mondjuk, nem bánnám, ha éppen az albánok ellen történne ez.

– Tény, a konkurencia egyre nagyobb. A kapitány által favorizált Torghelle Sándor mellett már a kitűnő formában lévő, az idén hét gólt jegyző Priskin Tamás is tagja a szűk keretnek.
– Én pedig vállalom a harcot. Dicséretes Priskin Tomi jó sorozata, de nekem nem vele kell foglalkoznom. Ráadásul az én statisztikám sem annyira szégyenteljes… Amúgy pedig az utóbbi meccseken inkább a bal oldali támadó posztján számít rám a kapitány, és szerintem sem az északírek ellen, sem Izraelben nem okoztam csalódást. Visszatérve a versenyhelyzetre: lehet, hogy a közelgő vb-selejtező szempontjából nehezíti a boldogulásomat, a válogatott kezdőcsapatába kerülésemet a légiósok kitűnő teljesítménye, ugyanakkor hosszú távon segítheti a karrieremet. Külföldi együttesbe készülök, és ha társaim meghatározók klubjukban, teret nyitnak a magyar játékosnak. Huszti Szabolcs például sztárcsapatba került, és ha a jövőbeni együttesembe úgy igazolhatok, hogy az egyesületnél tudják, az UEFA-kupa-győztes Zenitben is van honfitársam, könnyebben elfogadnak.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHTJA A HÉTFŐI NEMZETI SPORTBAN.