Di Stefano siratja a barátot és a fuballistát

"Otthon voltam, amikor reggel hét órakor felhívtak, és közölték a szomorú hírt – idézte a Reuters hírügynökség Alfredo di Stefanót. – Egy barátot és egy kiváló játékost veszítettem el, mert ő ilyen ember és ilyen futballista volt."

"Puskás minden idők egyik legnagyobb labdarúgója, de az élet, barátom, akkor ér véget, amikor a legkevésbé számítasz rá" – tette hozzá a királyi gárda tiszteletbeli elnöke, aki hat bajnoki címet szerzeett és meghódította Európát Puskással. Ők ketten 1958-tól 1967-ig voltak csapatársak, ugyanakkor vonultak vissza az aktív játéktól.

Az 1960-as BEK-döntőben – amelyet sokan a klubfutball legnagyobb mérkőzésének tartanak – Puskás négy, Di Stefano három gólt szerzett az Eintracht Frankfurt ellen (7-3).

"Két éve láttam őt utoljára, amikor néhány egykori játékostárssal meglátogattuk Budapesten, és részt vettünk azokon az ünnepségeken, amelyeket a tiszteletére rendeztek" – tette hozzá az argentin születésű Don Alfredo, aki 1956 és 1960 között sorozatban ötször nyerte meg a BEK-et, 1957-ben és 1959-ben pedig aranylabdás volt.

A Real Madrid akkori csapatának másik kiválósága, Raymond Kopa így emlékezett:

"Ő volt a bálványom! A világ egyik valaha volt legjobb futballistája. Ha a kaputól 35 méteren belül a labdával találkozott, retteghettek a kapusok.

"A helyszínen láttam, ahogy a magyar válogatottal 6-3-ra nyert a Wembley Stadionban az angolok ellen. Emlékszem arra is, amikor megérkezett Madridba, a spanyol sajtó inkább a pocakjáról írt, és sokak szerint hiba volt őt leigazolni."

"Aztán gyorsan formába lendült, és mindenki csak ámulta a játékát. A tehetség nem vész el. Az utóbbi években sajnos lehetett arra számítani, hogy elmegy tőlünk, mert rendszeresen kaptam információkat az állapotáról. Szomorú vagyok, hogy távozott közülünk."