Visszatérés a pályára – Vincze András jegyzete

A súlyos sérülésekkel úgy vagyunk, hogy benne van a sportszakmában, írnám is, hogy legyintünk egyet, mondván, megy tovább az élet, de azért álljunk már meg néhány szóra...

Nagy bajban lennék, ha hirtelen a jobb kezemet valami gipszkalodába zárnák, és azt írnák a receptre, hogy nyolc-tíz vagy akár tizenkét hónapig csak tornáztassam, billentyűpüfölésről szó sem lehet. Ráadásul a sportolás, és – ez esetben – a futballozás azért icike-picikét keményebb erőpróba, mint a gépelés, szóval olykor-olykor illenék talán elgondolkodni azon is, milyen mentális erő és nem utolsósorban valóban jól edzett izomzat kell ahhoz, hogy valaki térd­szalagszakadás után térjen vissza a profi, pénzkereső munkakörbe. Ráadásul olyan terepre, ahol speciel már az első pillanattól kezdve előszeretettel rugdossák, csavarintják, nyúzzák a munkaeszközt, a jobb és bal lábat, s a győzelemért hajtó rivális hátvédnek, kapusnak nem lehet azt mondani, hogy pardon, ha szabad kérni, akkor azt a térdemet most még ne...

A súlyos sérülés után gyógyuló Kalmár Zsolt kálváriája, pontosabban a hozzáállása a saját státuszához más megközelítésből is figyelemre méltó. Voltak ajánlatai a felépülés időszakában, de ő nem hagyja el a DAC-ot, hiszen a klub is kitartott mellette, amikor a térde és a lelke egyaránt fájt. Mi több, a szorgalma, a tehetsége magasabb polcra helyezi az átlagnál, vagyis esetében a válogatottsággal kapcsolatos ambíció is plusztétet jelenthetett a felépülés igencsak nehéz hónapjaiban. Arról nem beszélve, hogy a futball szűk keresztmetszetű lehetőség, körülbelül tizenöt esztendő alatt lehet sikeressé tenni a pályaívet, úgyhogy baromira nem mindegy, hogy borogatásra múló lila folt vagy hónapok alatt gyógyuló műtéti heg van-e a megsérült lábon.

No de itt és most már a visszatérés a pályára a téma, és Kalmár Zsolt – ahogyan azt a Nemzeti Sportnak adott interjúban is elmondja – optimistán tekint a jövőbe, mi pedig arra gondolhatunk: a csupa szív játékos hiányzik a gyepről, s ennek tükrében értékeljük, hogy milyen nagyszerű is lesz, amikor ismét a mi örömünkre lőhet gólt.

Nem mellékesen: címeres mezben is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!