Ifjú kollégám, Borsos László interjúját Kerkez Milossal nemcsak azért jó olvasni, mert remek beszélgetés, hanem mert hiteles is. Nem csupán az írás – a főszereplő szintén.

Kerkez Milos: Nem erős a holland élvonal? Ugorjanak be a helyemre!

A Németország elleni lipcsei csúcsbravúr (1–0) részesévé avatta őt Marco Rossi jó szeme, szakértelme, megérzése, bizalma (a sor folytatható...) a válogatottunkban, azóta még ötször számított rá a szövetségi kapitány, s a játékát látva éppen olyan mondatokat vártam tőle, mint amilyeneket megoszt velünk.

Ne képzeljék, hogy a fejébe látok akárkinek, egyszerűen csak arról van szó – és ez ritka napjaink interjúinál –, hogy semmi marketing, nuku önfényezés, minden szava, érvelése alátámasztja a pályán látott, az elsöprő jelzővel (is) méltatható produkcióját.

Az ifjú balbekk novemberben lesz húszesztendős, ám pályafutása nem szűkölködik az eseményekben, ha úgy tetszik, a fordulatokban. Hiszen a vajdasági Verbászról indulva, Kula (Hajduk), Bécs (Rapid), Hódmezővásárhely, Győr (ETO) és Milánó érintésével került Hollandiába, Alkmaarba (AZ). Ráadásul mindenhol kapott valamit, amit már most nagyszerűen hasznosít.

Győrben lett úgymond felnőtt futballista, 16 esztendősen Csató Sándornál mutatkozott be az NB II-es csapatban, az egykori remek játékos, akit én edzőként többre becsülök, mint a munkaadói általában, sokat segített neki, nem mellesleg nála játszott először balhátvédet.

Ami nyilván csak erősítette, hogy a Milan örök világklasszisa, Paolo Maldini felfigyeljen rá s a klubjához vigye. Ha az embert Maldini hívja, nem illik gondolkodni – vallotta korábban, ha pedig még húszon innen úgy érzi, neki nem az utánpótlásban a helye, menni kell, bármekkora klub is a Milan.

A szándék, az önbizalom persze kevés, lehetőség is kell. Például az AZ-é. A klub lépése bizonyította, hogy Kerkezben hatalmas a potenciál, ugyanis nem „csak úgy” szerződtették, hanem az Ajaxhoz távozó csapatkapitányuk, balhátvédjük, Owen Wijndal helyére.

Remek húzás volt, hiszen mindkét fél elégedett.

Az pedig mindennél fontosabb nálam, hogy édesapja, Szebasztijan Kerkez ott áll mögötte, ő pedig bizalommal hagy rá, beszél meg vele sok mindent. Ahogyan az rendben is van egy tizenévesnél.

A történet hollywoodi, de ne legyintsenek! Én ugyanis azt tartom, hogy egy film vagy legyen jó, vagy legyen benne hepiend.

Kerkez Milosé mindenképpen kasszasiker, már most.

És higgyék el, még jó sokáig vetítik majd a mozik.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!