Légiósok: Mocsi Attila a válogatott meghívóért is dolgozik

– Micsoda bemutatkozás: gól és győzelem a Rizesporban játszott első mérkőzésén.
– Álmodni sem mertem ilyen bemutatkozásról, csak bíztam benne, hogy jól sikerül az első fellépésem – mondta a Nemzeti Sportnak a 23 esztendős Mocsi Attila, aki csapata első gólját szerezte a Trabzonspor ellen 3–2-re megnyert meccsen szombaton. – Nagy szüksége volt a csapatnak a három pontra, örülök, hogy ehhez én is hozzá tudtam tenni. Amióta megérkeztem, csak azt hallottam, hogy a három pontért megyünk a Trabzonsporhoz. A gólom? Bal oldalról végezhettünk el szabadrúgást, amely után átkerült a labda a jobb oldalra. A hosszún maradtam, és jeleztem Emir Han Topcunak, hogy próbáljon engem keresni. Remekül adott be, majd sikerült megnyernem a fejpárbajt, és úgy fejeltem a földre a labdát, hogy az onnan a kapust érintve a hálóba került. A meccs előtt mondtam az egyik barátomnak, hogy gólt szerzek a Trabzonspor ellen, jók voltak a megérzéseim. Hihetetlenül boldog voltam.

– Csütörtökön utazott Törökországba, pénteken vett részt az első edzésén, szombaton pedig játszott. Mikor tudta meg, hogy kezdő lesz a Trabzon­spor ellen?
– Péntek reggel Ilhan Palut vezetőedzővel beszélgettem, és abban maradtunk, hosszú napok vannak mögöttem, ám mondtam neki, hogy készen állok a pályára lépésre. Szombat reggel, a meccs napján közölte, a kezdőben kapok helyet. A négyes mezszám? A harminchetest szerettem volna, de az foglalt, így a négyesre esett a választásom. Az utánpótlás-válogatottakban játszottam már négyesben, ez a szám is kötődik hozzám.

– Több mint huszonháromezren voltak a mérkőzésen, milyen volt ilyen hangulatban játszani?
– Kiváló! Minden játékosnak az a vágya, hogy ilyen meccseken játsszon, ezért lettünk futballisták. Igaz, a szurkolók többsége a Trabzonsport biztatta, de így is nagy élmény volt. A mi drukkereinket is kiemelném, az ő hangjukat is lehetett hallani.

– Fontos siker volt, megvan a Rizespor első győzelme a bajnokságban. Milyen volt az első török bajnokija?
– Az első félidőben nagyon jól játszottunk, megérdemelten vezettünk kettő nullára a szünetben. Sőt, volt esélyünk a harmadik gól megszerzésére is. A félidőben két tervünk volt, az egyik, hogy ne kapjunk gólt, a másik, hogy ha lehet, még szerezzünk. Sajnos egy tizenegyesgóllal visszakapaszkodott a Trabzonspor, de szerencsére tudtunk válaszolni, megszereztük a harmadik gólunkat. A hajrában felívelésekkel próbálkoztak a hazaiak, hiába volt nyolc perc hosszabbítás, ragyogó csapatmunkával megharcoltunk a győzelemért.

– Hogyan halad a beilleszkedéssel?
– Remek társaságba csöppentem. Azt nem mondom, hogy mindenki tud angolul, de megoldjuk a kommunikációt. Minden játékos pozitívan tekint előre, jól fogadtak, ám egyértelmű, hogy a sikeres bemutatkozás sokat segít a beilleszkedésben. Az első meccs megfelelő alap a folytatáshoz.

– Az első bajnokija után mi a leginkább szembetűnő különbség a magyar és a török labdarúgás között?
– Az Eszék elleni Európa-konferencialiga-selejtező két meccse után azt mondtam a Nemzeti Sportnak, hogy nem fizikailag, hanem mentálisan fáradtam el, és ez most is így volt. Az erőnléti adataim a Trabzonspor elleni meccs után rendben voltak, „fejben” éreztem fáradtságot, de nyilván ez most valamelyest az elmúlt napok rohanása miatt alakult így. Az biztos, hogy mentálisan fejlődnöm kell, és ehhez a Rizesporban jó helyen vagyok.

– Mennyi üzenetet kapott a napokban?
– Rengetegen gratuláltak, nem is tudtam mindegyikre válaszolni, ezúton is köszönöm mindenkinek. Jólesett, hogy a válogatott pályaedzője, Cosimo Ingu­scio is üzent, továbbá a nemzeti csapatból Kalmár Zsolt is. Szalai Attila rendes volt, a Fenerbahce korábbi játékosa adott elérhetőséget magyar-török tolmácsokhoz, és olyanokhoz, akik sokat tudnak segíteni. Miután hivatalos lett a klubváltásom, a válogatott csapatkapitánya, Szoboszlai Dominik is gratulált.

– Negyvennégy NB I-es meccsén nem szerzett gólt, az első török bajnokiján rögtön betalált. Úgy tűnik, fekszik önnek a Süper Lig...
– Hiányoltam az NB I-ben a találatokat magamtól, talán a török élvonalban gól­erősebb leszek... Mindenesetre a kezdés szuper, örülnék három-négy gólos idényeknek.

– Sikerült már lakást találnia?
– Most a csapat edzőközpontjában lakom, a héten kezdek lakást nézni. Van még elintéznivalóm, de a menedzsereim és a tolmácsok sokat segítenek. A barátnőm majd kijön utánam, minden adva van, hogy csak a futballra figyeljek.

– És ott van a legnagyobb célja: a válogatottba kerülés.
– Többször is elmondtam már, a legnagyobb célom a stabil válogatott kerettagság kiharcolása. Ezért dolgozom mindennap keményen. Minél előbb szeretnék bemutatkozni a nemzeti csapatban, ehhez csak magammal kell foglalkoznom, és ha ezen az úton haladok tovább, hiszem, hogy érkezni fog a meghívó.