Nemzeti vagy klubérdek? – Bobory Balázs publicisztikája

Annak idején, amikor izomsérülésem volt, mindig azt mondták az edzőim, hogy amikor már nincs fájdalom, onnantól pihenjek még egy hetet, nehogy visszatérjen a probléma. 

Nem tudom, Szoboszlai Dominik egészségét milyen orvosi műszerekkel, módszerekkel tesztelték, de tény, válogatottunk középpályása a Liverpool szombati bajnokijának 32. percében lerogyott a földre, fájdalmas, elkeseredett arccal várta a segítséget, és tudta, hogy néhány hétig majd nem léphet pályára, elveszik tőle a legszeretettebb játékát.

Szoboszlait gyerekkora óta ez élteti, ez vonzza, mint a mágnes: a labda. Talán nem is volt soha kisautója, nem eregetett sárkányt, nem kacsázott kövekkel a vízen, legóból sem épített űrhajókat, egészen egyszerűen mindig a pályán, a kapuk közelében érezte jól magát, futott, cselezett, passzolt, lőtt, máskor lábteniszezett vagy fejelgetett, nem volt számára más szórakozás. Ez a jellemén is látszik: 25 évesen is olyan, aki mindig futballozni akar, hiába fáradt a szervezet, nem szeretne kimaradni semmiből, nem húzza ki magát a feladatokból, nem kér cserét, nem szól az edzőjének, hogy szusszanásra van szüksége, sőt…

Szegény Dominik most ennek issza a levét. A Liverpool idényének első szakaszában ismét a legfoglalkoztatottabb játékosok közé tartozott, aztán hazajött a válogatottba, hogy tizenegy nap alatt lejátsszon négy olyan meccset, amelyeken aztán tényleg mindenki elvárta tőle, hogy vezér legyen, a vállán cipelje a magyar csapatot. Meghúzhatta volna magát kötetlen szerepkörben az ellenfél térfelén úgy, hogy nem szakad meg, kiállhatott volna a szélre, hogy az arra ötpercenként jövő labdákkal majd kezdjen valamit, de nem, ő nem ezt tette, hanem minden meccsen kihajtotta magából az utolsó szuszt is. Közben tisztában volt azzal, hogy a Liverpoolnak igazán most durvul be az idény, a bajnokik között a Bajnokok Ligájában is villantani kell, és az eredményes szerepléshez immár szinte nélkülözhetetlen a „vörösök” magyar csapatkapitány-helyettesének jó teljesítménye. 

Az, hogy az angliai, csapaton belüli hierarchiában milyen magasra küzdötte fel magát, abból látszik, hogy edzője, Andoni Iraola az első adandó alkalommal visszatette a kezdőcsapatba, amikor úgy tűnt, fájdalom nélkül tud futballozni. A spanyol mester nyilván másképp döntene most, ha visszautazhatna az időben, csak éppen a Manchester City elleni csúfos fiaskó után eredménykényszerben volt a csapata, és Szoboszlai az egyik legfontosabb láncszeme a Liverpool játékának. A Brentford elleni meccs nagy nehezen sikerrel zárult, a mi fiunk félórányi aktív játékkal tudott segíteni, a baj az, hogy a következő hetekben nem fog…

Marco Rossi szövetségi kapitány többször emlegette a szerencsét a magyar válogatott kapcsán a Nemzetek Ligája-mérkőzések alatt, nos, sérülések terén úgy tűnik, nagyon elpártolt mellőlünk Fortuna. Támadójátékunk hatékony szereplői közül Varga Barnabás és Sallai Roland egyáltalán nem csatlakozhatott a nemzeti együtteshez, aztán megsérült Callum Styles és Dárdai Márton, menet közben Bolla Bendegúz és Redzic Damir, és Nagy Zsolt sem tud játszani azóta. Többeknek jól jött a válogatott meccsek miatt beiktatott szünet, mert amire véget ért az erőltetett menet és jöhettek a klubfeladatok, vissza is térhettek a pályára. Nehéz helyzetben azok vannak, akik a válogatottban sérültek meg, mert rájuk ilyenkor biztosan ferde szemmel néznek a klubvezetők. 

Mi, magyarok a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy extrém hülyeség másfél hétbe belesűríteni négy tétmérkőzést válogatott szinten. Itt van Szoboszlai esete: körülbelül 20 perc kivételével minden összecsapáson a pályán volt és nem alibizett, megtette, amit megkövetelt a haza. Utána visszatért Liverpoolba, és kiderült, izomfájdalmak miatt nem futballozhat, ezt a sérülést nyilván az intenzív terhelés váltotta ki. Szoboszlai a fizetését Liverpoolban kapja, amit a válogatottban prémiumként keres, lényegében zsebpénz számára. Legfontosabb motivációja, hogy a címeres mezért, a hazájáért, a dicsőségért küzdjön, a munkáltatója viszont joggal lehet dühös, hogy ott nem tud most segíteni a célok elérésében. Régóta csepegtetik a klubok, hogy a sűrű versenynaptár mellett nem igazán örülnek a válogatottak programjainak, főleg az olyan rendszernek, amelyben tétmérkőzéseken hajtják csapágyasra a játékosokat. Ellenben válogatottakra szükség van, egészséges társadalmakban nemzeti ügy a csapat szereplése, és aki elkezd futballozni, az később válogatott szeretne lenni. A konfliktus viszont éppen a Szoboszlaiéhoz hasonló esetek miatt éleződik, és nagyon nem lenne jó, ha beköszöntene egy olyan korszak, amilyen kosárlabdában dívik. Hanga Ádám hosszasan tudna mesélni, hány Eb- és vb-selejtezőt kellett kihagynia, amikor a Barcelona és a Real Madrid „erősen” ajánlotta neki, hogy az Euroliga-idény közben ne menjen a válogatottba játszani. Aki ezeket az ajánlásokat nem tartotta be, jelentős versenyhátrányba került a többiekkel szemben, és a kenyérrevalót mégiscsak a klub fizeti – általában nem is keveset. 

Jelenleg aggódunk Szoboszlai Dominikért, a legfontosabb, hogy pihenjen, el kell kerülni a legrosszabb eshetőséget, mégpedig a krónikus izomsérülést. Mindeközben reménykedünk, és gyorsítanánk is valahogy a gyógyulását, mert novemberben megint két fontos Nemzetek Ligája-mérkőzés vár a magyar válogatottra, olyan összecsapások, amelyek meghatározhatják nemcsak a közel-, hanem a távolabbi jövőt is (lásd: az Eb-selejtezők sorsolásánál a kalapbeosztás). Nekünk ez sokkal fontosabb, mint a Liverpool szereplése, nyilván Dominik már nem gondolkodhat így. Abban azért biztosak lehetünk, ha egészséges lesz, akkor gyalog is hazajön a válogatottba.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!