Tóth Alex: Mindennap készen állok a bevetésre

– Igaz, hogy ha három csapat nevét leírhatta volna egy papírra, ahová legszívesebben igazolna, a Bournemouth ott van köztük?
– Igen, ez így van – válaszolta lapunknak adott interjújában a húszéves, kilencszeres válogatott középpályás Tóth Alex, aki a télen szerződött a Ferencvárosból a Premier League-együtteshez. – Mindig is szimpatikus csapat volt, amikor először felvetődött ez a lehetőség, rögtön tudtam, szeretnék ideigazolni.

– Azt elárulja, melyik másik két klubot vetette volna még a papírra?
– Utólag ennek nincs jelentősége. Tisztában voltam vele, mely csapatok érdeklődnek irántam, voltak köztük igazán márkás egyesületek is, de nálam az első helyen a Bournemouth szerepelt.

– Mitől ennyire szimpatikus a klub?
– Valahogy lehetett érezni, hogy jó az egyesületnél működő projekt. Fiatal keret, fejlődési lehetőség, Premier League – vonzerő a javából így együtt! A vezetőkkel beszélgetve azt érzékeltem, hogy pontosan tudják, mit akarnak és mik a céljaik velem. Nemcsak ígéretek vannak, hanem konkrét terv. Ez nekem nagyon fontos volt. Mielőtt elköteleztem magam, beszéltem a csapat korábbi légiósával, Kerkez Milossal, tőle is csak jókat hallottam, valamint Szoboszlai Dominiktól is kértem tanácsot. Sokat számított a véleményük, mert ők már tudják, milyen a Premier League belülről.

A jobbkormányos vezetést szoknia kell

– Most, hogy túl van a kezdeti időszakon, az angliai beilleszkedésben mi okozta a legnagyobb nehézséget?
– Viccesen mondhatnám, hogy a vezetés… Időnként még most is forgatom a fejem, melyik irányból érkezik az autó. Tudom, apróságnak tűnik, de eddig ugye teljesen máshoz voltam szokva. Egyébként a csapatnál meglepően könnyen ment a beilleszkedés, jó közegbe kerültem, fiatalok a társak, hamar megtaláltam mindenkivel a közös hangot. A legtöbb futballista ugyanazon a környéken lakik, nagyjából húsz perc alatt kint vagyunk az edzőközpontban.

Március 28-án Szlovéniával, három nappal később Görögországgal játszik felkészülési mérkőzést a magyar válogatott a Puskás Arénában. Marco Rossi szövetségi kapitány együttese hétfőn találkozik Telkiben, Tóth Alex szerint a világbajnoki pótselejtezőről lemaradást követően sem szabad lemondaniuk álmaikról. „Ugyanazt a munkát kell folytatni a válogatottnál, amit az elmúlt időszakban elkezdtünk. Ha kicsit másképp alakulnak a kulcspillanatok, sikertörténetként is beszélhetnénk a közelmúltról. Ez azonban már történelem, és egyértelmű, hogy most előre kell tekinteni.” Erre kiváló alkalmat kínál a márciusi felkészülési időszak, amikor a nemzeti csapat Szlovénia és Görögország ellen lép pályára. Két eltérő stílusú ellenfél, két jelentős teszt, pontosan az, amire Tóth Alex szerint szüksége van a csapatnak.

– A pályán a tempót vagy a gondolkodás gyorsaságát volt nehezebb megszokni?
– A kettő összefügg. Ha kevesebb időd van, gyorsabban kell döntened, ha nem cselekszel időben, odaér az ellenfél. De ehhez elengedhetetlen a tökéletes erőnléti állapot, mert ha kicsit is tétovázol, azonnal kőkemény párharcban találod magadat. Az NB I után a Premier League egészen más szint, rengeteg pluszmunkát végzek, hogy bírjam a terhelést.

– Megérkezése után rögtön a Liverpool ellen mutatkozott be, Szoboszlai Dominik szép gesztussal fogadta, pályára küldése után lepacsizott önnel. Örök emlék marad?
– Nagyon jólesett. Számomra az az este álomszerűen alakult, első meccs a Premier League-ban, ráadásul a világhírű Liverpool ellen, az utolsó percekben szerzett góllal nyertünk. Ennél tökéletesebb talán csak akkor lett volna, ha én szerzem a gólt.

– Nem csalódott, hogy azóta kevesebb játéklehetőséghez jut?
– Kivárom a soromat. Úgy készülök, ha elérkezik a pillanat és megkapom a lehetőséget, éljek vele. A Ferencvárosban is ez a hozzáállás jellemzett, vártam a lehetőségre, és amint megkaptam, odatettem magam. Bízom a klubban, az edzői stábban, a bemutatkozásom hamar megvolt, játszottam már kezdőként is, mindennap készen állok a bevetésre. Érzem, hogy napról napra előrelépek és egyre jobb leszek.

Háromévesen már edzésre vitték

– A fővárosban született. Mit adott önnek a budapesti, illetve az agglomerációs közeg, vagy éppen mit vett el?
– Klasszikus grundokon már nem játszottam, de így is állandóan fociztam. Nem sokat húztam az időt, hároméves koromban már edzésre vittek a szüleim. Gyálon laktunk, a családi házunk a mai napig ott van, közel Pestszentlőrinc, oda is jártam edzésre. 

– Volt olyan pillanat, amikor elbizonytalanodott a labdarúgásban?
– Számomra inkább az volt kérdés, hogyan jutok el idáig. Több akadémiát is megjártam, de mindig éreztem, ez lesz az én utam.

Kozma István (Liverpool), Gera Zoltán (West Bromwich Albion, Fulham), Király Gábor (Crystal Palace, Aston Villa), Torghelle Sándor (Crystal Palace), Priskin Tamás (Watford), Fülöp Márton (Sunderland, Manchester City, West Bromwich Albion), Halmosi Péter (Hull City), Kurucz Péter (West Ham United), Bogdán Ádám (Bolton Wanderers, Liverpool), Buzsáky Ákos (Queens Park Rangers), Szoboszlai Dominik (Liverpool) és Kerkez Milos (Bournemouth, Liverpool) után Tóth Alex a tizenharmadik magyar labdarúgó, aki a Premier League-be igazolt.

– Amolyan B-terve nem is volt?
– Nem igazán. Annyira a sport töltötte ki mindennapjaimat, hogy nem is gondolkodtam másban. Az idáig vezető út időnként rögös volt, de hogy feladjam, az sohasem fordult meg a fejemben.

– A Ferencvárosban egyik pillanatról a másikra lett alapember, valósággal berobbant az élvonalba. Melyik volt az a pillanat, amikor érzékelte, hogy már nemcsak tehetség, hanem a magyar bajnok húzóembere?
– Nehéz konkrét pillanatot kiragadni. Olyan gyorsan történt minden, hogy inkább csak sodródtam. Próbáltam mindig a jelenre figyelni. Sohasem gondoltam magamról, hogy innentől akár hátra is dőlhetek, mindig újabb és újabb céljaim vannak, mindennap lehet fejlődni, és az én esetem is bizonyította: a futball attól is ilyen szép, hogy egyik pillanatról a másikra képes megváltoztatni az életedet, beteljesíteni a vágyaidat.

– Rövid idő leforgása alatt több mint tízmillió eurót érő futballista lett. Jelent ez bármiféle nyomást?
– Egyáltalán nem érzem annak, sőt! Úgy vagyok vele, ha már ennyit fizetett értem egy klub, bebizonyítom, érek is ennyit. És, mondjuk, öt év múlva azt mondják, milyen kevés pénzért sikerült megszerezniük annak idején… Nem szabad teherként megélnem ezt. Sokan elfelejtik, hogy a labdarúgás mégiscsak  játék, még akkor is, ha ez az életünk. A futballt élvezni kell!

– Az edzőközpontba is így indul minden nap?
– Aki boldog, és így végzi a munkáját, az mosolyogva áll neki a melónak, és jobban is tud teljesíteni.

Együtt a szülőkkel, ez a legjobb megoldás

– A szülei is Angliába költöztek önnel. Közös döntés volt?
– Miután aláírtam a szerződésemet, eldöntöttük, ők is költöznek velem. Odahaza is velük laktam még, úgy éreztük, így lesz mindannyiunknak a legjobb. Az első néhány hónapban biztosan itt maradnak velem, aztán meglátjuk, hogyan alakul a család sorsa.

– Ha kritizálni kell önt, édesapja és édesanyja a legőszintébb önnel?
– A szüleim nagyon közel állnak hozzám. Jó érzés, hogy tudom, lelkileg is sokat tudnak segíteni, ők a biztos pont az életemben, akikhez fordulhatok, akikre támaszkodhatom.

– És az édesanyja főztjénél sincs jobb, nem igaz?
– Így van, szuperül főz, de a reggelit és az ebédet a klubnál közösen fogyasztjuk el. Ebből a szempontból nincs sok gondja velem.

– Ha kívánhatna egyet az idényre, mi lenne az?
– Hogy minél több időt tölthessek a pályán. A szurkolóknak és saját magamnak is szeretném bizonyítani, hogy ide való vagyok. Előbb-utóbb szeretnék stabil tagja lenni a Bournemouth kezdőcsapatának, ez most a következő lépcsőfok.