Orosz rulett – Deák Zsigmond jegyzete

Az ukrajnai háború helyi sportra – épp, mint az ottani élet minden területére – gyakorolt hatása egyértelmű: senki sem folytathatja „civil” tevékenységét, helyette óvóhelyre húzódik, menekül vagy harcol. Jó eséllyel tehát sok ukrán sportolóval nem találkozunk a közeljövőben a pályákon, mert a férfiak hadkötelesek, a nők pedig nem tudnak eljutni a versenyekre. Kivételt képeznek a világvándor teniszezők és a légiósok, akiket a fegyverdörgés kezdete eleve a határon túl ért, ők habitusuktól és lehetőségüktől függően próbálnak meg egyszerre versenyezni, tiltakozni és demonstrálni a békéért.

S mi a helyzet a szintén hadviselő Oroszországban? Erről eddig keveset tudtunk, de most Kecskés Ákos első kézből adott megbízható, tényszerű híreket. Ezeket a mai világban, amikor az óriási internetes masszából a szándékos dezinformációval vagy szimpla ostobasággal nehezítve gyakorlatilag lehetetlen szétválasztani az igazat a hamistól, nagyon meg kell becsülni. Noha Nyizsnyij Novgorod, ahol a magyar labdarúgó-válogatott védője játszik, légvonalban több mint ezeregyszáz kilométerre fekszik Kijevtől, az eszkaláció hatása már szintén érződik. Bár pánikhangulat nincs (miért is lenne, sokan azt sem tudják, hogy a hazájuk háborúzik), kígyózó sorok a boltok előtt igen, jelezve az orosz gazdaság szankciók miatt egyre nehezedő helyzetét.

Az orosz sport legalább ilyen szorításban vergődik, részben a támogató cégek pénzügyi megroppanása miatt. Ráadásként a sportágak többségének világszövetsége száműzte az orosz versenyzőket a nemzetközi porondról, a kisebbség is csak a semleges indulást teszi lehetővé. Eközben az óriási országban nehéz folytatni a bajnokságokat a légtérzár miatt, egyszerűen lehetetlen eljutni egyik helyről a másikra. Kecskés Ákos diplomatikusan úgy fogalmaz, hogy profi sportolóként próbál a munkájára összpontosítani, ám természetszerűleg nem tudja magát függetleníteni az eseményekről. „Kollégái” egy része nem is akarja, tömegével hagyják el a légiósok az orosz klubokat.

Oroszország sportnagyhatalom, ez az utóbbi idők doppingbotrányai ellenére faktum volt egészen ezekig a napokig. Most azonban úgy néz ki, ha sokáig tart még az ágyúdörej, a jelen helyett múlt időt kell majd használnunk. Kinek jó ez?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!