Távol Európától – L. Pap István jegyzete

Bernd Storck világtérképére újabb nemzetet helyezett fel az élet. Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Kína, az Egyesült Államok, esetleg Dél-Korea után a kapitány örömmel nyugtázhatta, hogy három héttel a Portugália elleni vb-selejtező előtt a kazah első osztály is megkapta a maga magyar válogatott légiósát, Elek Ákost. Miután mindent itt hagyott, mit Miskolc adhatott, Elek még úgy is a teljes ismeretlenbe utazik, hogy Kínát azért 2015-ben már megjárta, a Csangcsun Jataj színeiben keresett némi aprót, és vélhetően a fizetéssel Almatiban sem lesz gondja – hiszen különben mit is keresne a frekventáltnak azért nem mondható egykori kazah fővárosban?

Almatiban Elek Ákos láthatja majd a kazah nemzet nagyjait (mindenekelőtt az országot különböző jogcímeken évtizedek óta vezető Nurszultan Nazarbajevet) tíz emelet magas portrékon a panelházak falán, láthatja a Himalája nyugati vonulatának nagyjából ötezres csúcsait ott, ahol felénk a felhők vonalát szokta meg a szeme, láthat és főleg érezhet kisebb-nagyobb földrengéseket (reményeink szerint ezek idején biztos helyen lesz), de nem láthatja telefonja kijelzőjén a térerőt, ha a kazah belbiztonság terrorveszélyt sejt a sporteseményeken, mert ilyenkor aztán volt telefonálgatás, nincs telefonálgatás, és volt internet, nincs internet, rendes diktatúrával nem illik szórakozni.

Ennél kevésbé már csak Bernd Storck láthatja majd Elek Ákost, igaz, ezt lassan jó, ha megszokja a kapitány, hiszen az Eb-keret alapemberei közül a Dzsudzsák-, Németh-féle vonalhoz Guzmics után mostantól Elek is csatlakozik, kész szerencse, hogy az MLS, azaz a chicagói Nikolics még úgy-ahogy Budapestről is követhető. Amikor az FK Aktobe 2011 nyarán a Kecskemétet búcsúztatta az Európa-liga selejtezőjében, a párharcnak is köszönhette az akkortájt Bács- Kiskunban futballozó, amúgy szintén exdiósgyőri Foxi Kéthévoama, hogy a tavasz már Asztanában, Kazahsztán fővárosában érte, és lett ezzel a mi NB I-ünk első kazah fecskéje. Annyit nem tett le az asztalra, hogy ismertségben és népszerűségben akár csak megközelítse az arrafelé legnevesebb magyart, az űrhajósként az ugyancsak kazah Bajkonurból startoló Farkas Bertalant. Ha Elek Ákosnak sikerül, már megérte ismét keletre szerződnie.

Vagy erről Bernd Storckot kérdezzük?