Guzmics: Igen, a pénz is közrejátszott, de Kínában sztárok ellen játszhatok

– Elek Ákos hazatérésekor a maga dicséretes őszinteségével felelt úgy a „Mi volt a legjobb Kínában?” kérdésre, hogy a pénz. Ha öntől azt kérdezzük, mi döntött a távol-keleti ország mellett, ugyanígy válaszol?
– Nem vitás, olyan ajánlat érkezett, amely a klubnak és nekem is visszautasíthatatlannak bizonyult – mondta a Nemzeti Sportnak Guzmics Richárd. – Mégsem csak a pénz számított. A kínai bajnokság erősödik, olyan sztárok igazolnak a Szuperligába, akik ellen Lengyelországban biztosan nem futballozhatnék, ez ugyancsak csábított.

– De a pénz is.
– Az is.

– Mielőtt félreértene, semmi szégyellnivaló nincs benne, sőt. Harmincéves lesz hamarosan, szerepelt már Európa-bajnokságon, mindig is az elsőtől az utolsó percig hajtó labdarúgók közé tartozott – talán csak azt sajnálhatja, hogy önnek nem kínáltak heti négyszázezer fontos fizetést, mint a Chelsea-t elhagyó Oscarnak.
– Nem. Annál sokkal többet.

– Oké, vettük. Azért őrlődött valamelyest?
– Azt már itt, a spanyolországi edzőtáborban is tapasztalom, hogy más kultúra a kínai, de rengeteget jelentett, hogy a klub és dél-koreai edzője egy éven át figyelt. Az is előfordult, hogy a tréner személyesen nézett meg, két hónapja pedig folyamatosan győzködtek. Márpedig az mindig fontos egy játékosnak, ha élvezi edzője bizalmát. Amúgy pedig nem érkezett más konkrét ajánlat.

– Pedig a nyáron még az olasz Serie A-ból csalogatták.
– Igen, és az tényleg csak a Wislán múlt. A Pescara pontos szerződésajánlattal jelentkezett, csakhogy akkor éppen tulajdonosváltás zajlott Krakkóban. Méghozzá kettős. Érkezett egy új tulajdonos, aztán hamarosan egy másik, érthető, hogy az egyesület problémáinak megoldása fontosabbnak bizonyultak, mint az én jövőm. A Pescara adott tíz napot a lengyeleknek, amire viszont eljutott az én ügyemig a klub, lejárt a határidő. Az olaszok más védőt igazoltak, maradtam hát Krakkóban, amit igen nehezen dolgoztam fel. Ma is nagyon szeretem a Wislát, rengeteget kaptam tőle, és a háttéresemények ismeretében nem is hibáztatom a klubot egy cseppet sem, ettől még magam alatt voltam amiatt, hogy nem sikerült az olasz első osztályba szerződnöm. Igyekeztem azonban úgy edzeni, hogy ez a teljesítményemen ne látsszon.

Magyar klub is kereste Guzmicsot? Beszélt a szövetségi kapitánnyal, Bernd Storckkal? Miben fejlődött a védő a legtöbbet az elmúlt években? A kérdésekre a válaszokat a vasárnapi Nemzeti Sportban olvashatja!