Lélekemelően éppenséggel nem hatott rá az augusztus 18-án világgá kürtölt hír, mely szerint a Liverpool átigazolta Brad Jonest, a Middlesbrough 28 éves játékosát, de Gulácsi Pétert, a „vörösök” akkor épp negyedik számú kapusát már csak azért sem taglózta le az újabb vetélytárs érkezése, mert azt már napokkal korábban, a Nemzeti Sport látogatásakor is tudta, hogy az alighanem elhajózó Diego Cavalieri helyére rutinos kesztyűst szerződtet a Pool. Mégpedig második számú kapusnak, ami annyit tesz, hogy az időközben valóban távozó és az olasz Cesenával megegyező brazil helyére lépve a rangsorban ismét övé a „dobogó legalsó foka”.
De micsoda különbség! Míg az egyiptomi utánpótlás-világbajnokság bronzérme az idők végezetéig fényesen csillogó mementó, a Mersey-parti kapuslista harmadik helye immár kevés a tavaly egy csapásra az ország egyik kedvencévé váló 20 éves játékosnak.
„Tudom, hogy a kapusok közt tejfelesszájúnak számítok és hogy rengeteg időm van még, de épp a felkészülési meccsek tapasztalatai – amikor a vébé miatt pihenő Pepe Reina távollétében több találkozón is védhettem – mondatják velem, hogy talán más európai bajnokságok első osztályában, a Bundesligában vagy egy erősebb holland együttesben megállnám már a helyem.”
„Játszottunk például a nyáron a Mönchengladbach ellen, és nem éreztem, hogy nekem az a szint magas volna. Elismerem viszont, hogy a Premier League igen, ahhoz hiányzik még legalább egy lépcsőfok” – elemez kivételes intelligenciájával fekete BMW-jében a vb-hős, ahogy az Arsenal–Liverpool bajnoki idénynyitó (1–1) másnapján az Anfield Road felé kocsikázunk.
„Meg szokták tőlem kérdezni, mi a baj a magyar futballal – kezd bele filozofikus fejtegetésébe útitársunk. – Fiatal vagyok, és nem kellően tapasztalt ahhoz, hogy ilyen kérdést megválaszoljak, de szoktam gondolkozni a különbségeken. Az egyik ilyen a munka tisztelete.”
„Itt az az égő, ha valaki sunnyog, csal, hazudik, lazsál, míg nálunk néha még mindig az a menő. Iskolai hasonlattal élve, az elitsuliban az a ciki, ha kettest viszel haza, egy gyenge iskolában akkor néznek ki a többiek, ha ötös próbálsz lenni mindenből. Én is ismertem olyant az MTK-ban, akire rásütötték, az edző kedvence, pedig csak tökéletesen igyekezett megcsinálni mindazt, amit kértek tőle. Még szép, hogy egy tréner az ilyen játékost kedveli, nem?”
A TELJES RIPORTOT A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN OLVASHATJA.
