Nem hitványak az álmok     – Bodnár Zalán jegyzete

Tíz évig éltem Miskolcon, nekem igazán nem kell elmagyarázni, mit jelent a DVTK és a futball a miskolciaknak és tágabb értelemben a borsodi embereknek. De persze annak sem kellett volna, aki esetleg most vasárnap járt először Miskolcon, rögtön láthatta volna a saját szemével, hogy a város és a csapata között milyen erős a kötődés. Hát még most, amikor véget ért a kétéves böjt, és bajnokként jutott vissza az együttes az NB I-be! A szakadó esőben is több mint tizenkétezer ember ment ki a stadionba megünnepelni az éremátadást.

A Ferencvároson kívül nincs még egy klub az országban, amely a másodosztályban is ennyi szurkolót tud mozgósítani. És az egyesület tulajdonosával, dr. Magyar Mátyással a feljutás apropóján készített exkluzív interjúnkban is kiolvasható a sorok között, hogy noha a Fradihoz mérni még erős túlzás a Diósgyőrt, az a középtávú cél, hogy a zöld-fehérek állandó vetélytársa legyen a DVTK. Van hozzá akarat, infrastruktúra, keserves évtizedek után végre anyagi forrás is, adva van a tradíció és a hatalmas szurkolótábor, amelyben akkora erő rejlik, amekkorát még sokkal jobban ki lehet aknázni. Ahogyan a tulajdonos mondja, elsőként az a cél, hogy a csapat elkerülje a liftezést az első és a másodosztály között, stabil tagja legyen az élvonalnak, majd három-öt éven belül rendszeres európai kupaszereplővé váljon, aztán egy szép napon talán valóra válhat az évszázados álom: hogy magyar bajnok legyen a Diósgyőr.

Ott persze még nem tartunk, és bármilyen szép jövő is kecsegtet most Diósgyőrben, nem szabad elfelejteni, hogy az ígéretes projektek is csúnyán ki tudnak siklani a futballban, ahol semmire sincs garancia, a befektetett energia, a munka és a pénz sem mindig fizetődik ki. Hogy ne menjünk túl messzire, most esett ki a válogatott játékosokkal teli Vasas, amely rendszerváltás utáni története talán leggyatrább teljesítményét nyújtotta éppen akkor, amikor talán a legjobb anyagi helyzetben volt.

Szóval, óvatosan az álmokkal, de valami van most a levegőben Miskolcon. Az ETO FC elleni meccs előtti Animal Cannibals-koncerten elhangzó slágerbe is bele lehetett érteni az új idők új igényeit: „Mindenki azt akarja / Mindenki keresi-kutatja, / Mindenki azt akarja, / Csak menni a csúcs felé.”

Ha már Miskolc, én a hiphopos fiúk helyett szívesebben hallgattam volna Eddát. Igaz, a legendás „Hitványak az álmok” mondat most nem illett volna a közhangulathoz. A szám refrénje már annál inkább, Diósgyőrben ugyanis most a legtöbben joggal érezhetik: „A kör közepén állok”.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!