Sokan vannak – Thury Gábor jegyzete

Pofonegyszerű igazsággal kezdem: a számok nem hazudnak, s ez érvényes a honi NB I játékos- és posztonkénti rangsorára is, ebből következően az ősz álomcsapatára. Az All Star-együttesbe a listavezető Ferencváros (Dibusz Dénes, Samy Mmaee, Aissa Laidouni), a második Kisvárda (Herdi Prenga, Matheus Leoni, Claudiu Bumba) és a Debrecen (Bévárdi Zsombor, Varga József, Dzsudzsák Balázs) három-három labdarúgót ad, őket a fehérvári Dárdai Pál és a paksi Ádám Martin egészíti ki. A tizenegyből hatan magyarok, örömteli, hogy a honi labdarúgók többségbe kerültek – mintegy igazolva, végül is nemzeti bajnokságról beszélünk... Pozitívum az is, hogy a mezőnyjátékosok rangsorában Ádám Martin végzett az élen. Kellemes meglepetés két debreceni válogatott (Varga József, Dzsudzsák Balázs) őszi másodvirágzása, ahogyan Dárdai Pál helytállása is.

Továbbra is fennáll, a honi kapusok jobbak, mint a külföldiek, a többi poszton már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Pontosabban egyértelmű, csak nekünk nem kedvező: a középső védők között a legjobb magyar Szélpál Norbert (Paks) csupán hetedik, Ádám Martint leszámítva a középső támadóknál sem állunk jól, ahogyan – Varga József holtversenyes elsősége ellenére – a középső középpályások listáján sem. A bal oldali védőknél Szabó János (Paks) harmadik helye némi gyógyír, a jobb szélen Dárdai Pál, a támadó középpályásoknál Dzsudzsák Balázs első helyének örülünk, a bal szélen méltó társuk a román spíler, Claudiu Bumba.

Minden elismerésem a Paksé, amelyben csak magyarok jutottak szóhoz. Bognár György edző bizonyítja, hazai labdarúgókból is lehet karakteres együttest formálni, fia, Bognár István pedig az egyik legtechnikásabb magyar futballista (második helye a támadó középpályások között nem véletlen). A másik véglet a Kisvárda: a tulajdonos, Révész Attila többségében olyan légiósokból gründolja össze csapatát, akik megállják a helyüket a honi bajnokságban. Egyfelől ehhez jó kapcsolatrendszer kell, hogy a portékájukat mindenáron erőltető menedzserek ne vezessék meg, másrészt felvetődik a következő kérdés: magyar futball ebből mennyit profitál? Erre, persze, vissza lehet vágni, hogy sem Ádám Martin, sem Bognár István, sem Dárdai Pál nem válogatott, meg azt is, lám Botka Endre az, ám csupán tizenharmadik a jobb oldali védők között.

A magyar bajnokság az ideiglenesen hazánkban állomásozó idegenlégiósok terepe.

Nem az ő hibájuk, hogy sokan vannak.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!