Megérne egy próbát – Thury Gábor jegyzete

Egy barátom hívta fel rá a figyelmet a 2022. októberi Kecskemét–Ferencváros (2–0) bajnoki után, mondván, a kétgólos Nagy Krisztián nem ügyetlen „gyerek”.

Nem bizony, olyannyira nem, hogy a Nemzeti Sportnál bekerült az ősz válogatottjába 5.8-as átlaggal (vele együtt egy másik kecskeméti, Banó-Szabó Bence is befért a legjobbak együttesébe). Nem véletlen, hogy hosszabb távú szerződést kötött vele a KTE.

Egy kommentelő ennek kapcsán megjegyezte, hogy „…hiába zseniális Nagy Krisztián a szélen, csak kényszerből játszik ott, a középpályán jobban tudná kamatoztatni a játékintelligenciáját”. Nos, csak fogalmazás kérdése, ha akarom, akkor jobb oldali szárnyvédő, a mai futballban egy öltözői szlenggel élve, a jobb oldalon „jön, megy, mint a vasaló”. Szebben kifejezve ez azt jelenti, alapvonaltól alapvonalig bejátssza az egész pályát. A Fradinak lőtt első gólja előtt is a jobb oldalon futott fel, majd a balról átívelt labdát az összekötő helyéről lőtte ügyesen Dibusz Dénes kapujába. Az pedig önmagáért beszél, hogy rábízták a tizenegyest, ezzel lett meg a 2–0-s győzelem. Megjegyzem, a kecskeméti szurkolók Lila köd blogján is ő lett a legjobb Banó-Szabó előtt.

A 27 éves futballista még Waltner Róbert keze alatt mutatkozott be az NB I-ben kaposvári színekben, onnan a DEAC-hoz került, 2021-ben lett kecskeméti, végigjátszotta az NB II-es idényt, de lapunknak azt is elmondta, kevésen múlt, hogy a KTE labdarúgója lett, s nem tagadja, kiteljesedésében az is közrejátszik, hogy a kecskeméti öltöző igazán összetartó közösség. Ne feledkezzünk meg arról, szinte színtiszta magyar csapatról van szó, amely Szabó István edző odaadó munkájának is köszönhetően a második helyről várja a tavaszi folytatást. Nehéz megmondani, mit hoz a jövő, egyvalami biztos: a kecskeméti lilák karakteres futballt játszanak – s noha nincsen betervezve, azt kívánom nekik, lépjenek ki a nemzetközi porondra.

Más szempontot is figyelembe véve Nagy Krisztiánnak is ezt kívánom. Egy másik Nagy, a Puskás Akadémia bal oldali középpályása, Zsolt jut az eszembe, aki 26 évesen, 2019-ben Uruguay ellen mutatkozott be a válogatottban, s összesen tizenhárom alkalommal öltötte magára a nemzeti mezt. A mentalitást, a futómennyiséget tekintve a két Nagy játéka hasonló, s még valami: Marco Rossi figyelmét eddig sem kerülték el azok a futballisták, akikre a legjobbak között számítani lehet, s a szövetségi kapitány nem foglalkozott Nagy Zsolt korával.

Ismerve a válogatott jövő évi sűrű programját, egy próbát talán megérne a másik Nagy is…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!