Hajnal Tamás: A Ferencvárosnál az elsődleges küldetés a siker!

 

– Húzós volt a legutóbbi átigazolási időszak?
– Nagyon intenzív volt – kezdte lapunknak adott interjúját Hajnal Tamás, a Ferencváros sportigazgatója. – Ráadásul a decemberi világbajnokság miatt meglehetősen elnyúlt. November végén befejeződött a bajnokság, és nyomban próbáltunk is előre gondolkodni. Utólag elárulhatom, Myenty Abena és Owusu Kwabena érkezése addigra jóformán már tény volt. A klubjukkal kellett egyezkedni, hogy már most télen, vagy csak nyáron csatlakozhatnak hozzánk. Szerencsére mindkét egyesülettel megtaláltuk a közös nevezőt.

– Aissa Laidouni távozása biztos volt?
– A jól sikerült világbajnoksága után nehéz lett volna őt megtartani, és sohasem tagadtuk, megfelelő ajánlat esetén hajlandók is vagyunk megválni tőle. Végül az Union Berlin lett a befutó, fontos tranzakció volt ez nekünk. Az ezt követő időszakban az ő pótlására törekedtünk, de az ilyen átigazolási időszakok mindig tartogatnak meglepetéseket. Több olyan ügylet is volt, amely nem jött össze. Egy transzferhez három fél kell ugyebár, sokszor ebből csak kettőnél volt meg a hajlandóság.

NEMHOGY AZ AJAXSZAL, A GENTTEL SEM VERSENGHETNEK

– Melyik európai egyesület modellje áll a Ferencváros előtt példaként? Követhető az olyan nagy kluboké, mint például a holland Ajaxé vagy a portugál FC Portóé, amely hagyományosan nevelő- és eladó klub?
– A Ferencvárosnál az elsődleges küldetés a siker! Az ország első számú klubja vagyunk, a küldetésünk pedig nem lehet más, mint hogy a magyar labdarúgást nemzetközi szinten is megfelelően képviseljük. Tanulmányozom a különböző statisztikákat, rangsorokat is, míg öt esztendővel ezelőtt az NB I a harmincharmadik volt a bajnokságok erőssége terén, mostanra a huszonnegyedikre lépett előre. Ezt is meg kell becsülni. Ezért is hangoztatom gyakran, kellene még mellénk egy-két magyar csapat, amely európai szinten is eredményt tud elérni: csoportkörbe jutni és ott viszonylagosan jól szerepelni. Akkor lenne esélyünk a tizenötbe is beférkőzni. Mi nem vagyunk nevelőklub, még véletlenül sem szeretnénk az ötödik–nyolcadik hely valamelyikén végezni. Az Ajax lehetőségeit pedig össze sem lehet hasonlítani a miénkkel. A holland egyesület fiatal gyerekekért fizet igen jelentős összegeket. De más példát is mondhatok: a cseh Slavia Praha a közelmúltban Norvégiából vett meg egy húszesztendős fiút 2.6 millió euróért, a belga Gent pedig – amely nem mondható ottani szinten sem topcsapatnak – tizenkilenc éves játékost vásárolt 3.5 millióért. Nekünk ilyen lehetőségeink nincsenek…

– Játékos-pályafutása befejeztével számos képzésen vett részt, nemzetközi diplomákat szerzett. Ezek a kapcsolatok mekkora segítséget jelentenek most önnek?
– A tanulmányaim valóban sokat segítettek, hiszen mostanra jelentős kapcsolati hálózatom alakult ki. Hogy ismét példával érzékeltessem: a télen hallani lehetett, hogy a francia Lyon érdeklődik Aissa Laidouni iránt, és miután a Lyon vezető scoutja az előttem lévő évfolyamon végzett, pillanatok alatt le tudtam ellenőrizni, mennyire vehető komolyan ez a híresztelés.

– És komoly volt?
– Aissa képben volt a Lyonnál. De konkrét ajánlatot végül nem kaptunk.

ADATELEMZŐ CSOPORT FELÁLLÍTÁSÁN DOLGOZNAK

– Sportigazgatóként van példaképe?
– Életem nagy részét Németországban töltöttem, nem meglepő, ha a Bundesligából említek néhány nevet. A Borussia Dortmundtól Michael Zorc szavára sokat adok, annak idején játékoskoromban Stuttgartban pedig Fredi Bobic volt a sportigazgató, vele is jó kapcsolatot ápolok. De ide sorolnám Ben Mangát is, akit nem véletlenül becéznek „Gyémántszemnek”. Korábban vezető scout volt Németországban, jelenleg az angol Watfordnál sportigazgató. Őket bármikor felhívhatom, tanácsot kérhetek tőlük.

– Az európai klubok egyre szerteágazóbb megfigyelői hálózatot építenek ki. A Ferencváros játékosmegfigyelő-rendszere mekkora most?
– Miután a piac folyamatosan változik, folyamatosan mozgásban van, mindig alkalmazkodni kell hozzá. Fejlődni kell minden téren. A mi hálózatunk biztosan nem tud versenyezni egy Bundesliga-klubéval, amelynél sokszor tizenöt-húsz scout is dolgozik, a kiegészítő emberekről nem is beszélve. Nálunk Leandro és Gyömbér Gábor szerepe fontos, de van Dél-Amerikában is scoutunk. Ott is figyelünk játékosokat, de az a földrész most nagyon drága lett, miután Argentína megnyerte a világbajnokságot, a klubok sorban állnak a jó labdarúgókért. Nem véletlenül mondja mindig Kubatov Gábor elnök úr is, nekünk kreatívabbnak kell lennünk a többieknél.

– Igaz, hogy adatelemző csoport felállításán dolgoznak?
– Igen, a klubnak nagy terve egy ilyen csoport létrehozása. Az egész világot lefedik az adatok, számok, statisztikák, ezeknek manapság rendkívüli jelentőségük van. Talán az sem véletlen, hogy az igazán nagy egyesületeknél korábbi NASA-munkatársak, azaz az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatalnál tevékenykedők is szerepet vállalnak. Mi is szeretnénk egy jó csapatot felállni.

– A játékosügynök szerepe mekkora a mai világban? Bombázzák üzenetekkel, elektronikus levelekkel?
– Fontos szerepük van. De nincs ezzel gond. Hatással és befolyással vannak a játékosokra, mindig is partnerként tekintettem rájuk. Van közöttük „komplikált eset” is, de ők is a labdarúgás részei. És vannak cégek is, amelyekkel együttműködünk.

– A játékosok megfigyelése során milyen tulajdonságokat monitoroznak? A futballisták Facebook- és Instagram-oldalát is megnézik?
– Nyilvánvalóan a lehető legrészletesebben megpróbáljuk feltérképezni a játékosokat. Ehhez a közösségi média korában hozzátartozik az ilyen jellegű oldalak megnézése is, fontos, hogy milyen az életstílusa, a munkamorálja a sportolónak.

LAIDOUNIÉRT KEVESEBBET FIZETTEK, MINT BARÁTHÉRT KELLETT VOLNA

– Az NB I-es klubok ezen a télen lényegesen kevesebbet költöttek, mint egy esztendővel korábban. Tavaly 6.2 millió euróért vettek játékost, az idén ez a szám csupán 2.4 millió. Meglepi ez az adat?
– Nem, én is tapasztalom, a mi klubunk is „megérzi”, hogy a rendkívül nehéz gazdasági helyzet a labdarúgásra is hatással van. Talán Anglia az egyetlen kivétel ez alól. Aissa Lai­douni esete is ezt mutatta, a Bundesligából más klubok is érdeklődtek iránta, ám egyik sem tudott értékelhető ajánlatot tenni érte...

– Mennyire vonzó az európai játékosoknak, hogy a Ferencvárosnak már Bajnokok Ligája- és Európa-liga-gyakorlata van?
– Nehéz kérdés ez… Bizonyos szintig érdekesek vagyunk a játékosoknak, a Ferencváros most egyértelműen vonzóbb, mint néhány esztendővel ezelőtt volt. De topbajnokságból meghatározó futballistát egyszerűen képtelenek lennénk elhozni. Az NB I nem túl vonzó, hiába szerepelünk viszonylagosan jól a nemzetközi kupákban. Na és az anyagi követelések is teljesen mások. Szóval gyökeresen azért nem változtatta meg a pozíciónkat az elmúlt évek szereplése.

– És annak mi lehet az oka, hogy a magyar játékosok külföldről még a Ferencváros kedvéért sem akarnak hazajönni? Ennyivel többet keresnek külföldön?
– Anyagi és szakmai szempontok is közrejátszanak ebben. Kleinheisler László a görög Panathinaikosz együttesét választotta, Németh András a Hamburgba igazolt, amely ugyan csak a német másodosztályban szerepel, de van esélye feljutni a Bundesligába, nem volt kérdés, melyik út a vonzóbb. De itt van Nagy Ádám esete is, akit időről időre próbálunk hazacsábítani, ám egyszer sem volt erre hajlandóság, nyitottság benne.

– Baráth Péter a DVSC-től kölcsönbe érkezett. Miért?
– Régóta próbálkoztunk a megszerzésével, de az érte kért összeg túlságosan magas volt. Jellemző, annak idején Aissa Laidouniért lényegesen kevesebbet fizettünk. Örülünk, hogy sikerült olyan konstrukciót kialakítani, hogy lehetőség nyílik a kockázat minimalizálására, és később véglegesen meg tudjuk szerezni Pétert.

– Az utánpótlás-nevelés örök téma. Van a fiatalok között most olyan, akire felhívná a figyelmet?
– Négyen-öten is vannak, de lássuk be, a Fradinál bekerülni a kezdőbe más szintet követel! A saját nevelésű játékosoknál próbáljuk megtalálni azokat a karaktereket, akik mentálisan is bírják a nyomást. Az utóbbi években jó munka folyik az utánpótlásunkban, a kiemelt akadémiák között mi vagyunk az egyetlen olyan klub, amelynek rendre minden korosztálya bekerül a bajnokság első nyolc helyezettje közé, a felsőházba. Vannak ígéreteink, Lisztes Krisztián is szépen halad előre, az NB III remek lépcsőfok volt neki. Szem előtt van, a közelmúltban meghosszabbította a szerződését. Sajnálatos, hogy az első meccsen Soroksáron bokasérülést szenvedett, mert kifejezetten jó felkészülést végzett a felnőttcsapattal. Az adottságai megvannak, rajta múlik, mire viszi.

– Tényleg megfordult a fejében, hogy egyszer edzőként is kipróbálja magát?
– Persze, miért ne?! Most végzem a pro licences tanfolyamot, nyáron kapom meg a diplomát. Szeretek közel lenni a csapathoz, érezni az öltöző hangulatát, jóformán minden edzésen ott vagyok a Népligetben. Nem az a típus vagyok, aki az irodában üldögél. Azt szeretem, ha akció van! Fiatal vagyok, úgy vagyok vele, a lehető legmagasabb fokú képesítés megszerzésével mindenre szeretném megteremteni magamnak a lehetőséget. Nincs kizárva, hogy egyszer vezetőedzőként is kipróbálom magam.

– Van kívánsága az Európa-liga nyolcaddöntőjére? Kit szeretne ellenfélként?
– Bárkivel is kerülünk össze, mindent megteszünk, hogy az esélyt megragadjuk. Meglepetést akarunk szerezni, márpedig ha továbbjutnánk, az meglepetés lenne a javából. Főleg úgy, hogy vannak igazi nagyágyúk is a leendő riválisok között, az Európa-liga ezen szakaszában magasan mi vagyunk a legkisebb költségvetéssel dolgozó egyesület. De a játékosok elhitték, igenis bárkit képesek vagyunk legyőzni!

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. február 18-i lapszámában jelent meg.)