FTC: Eldar Civic imádja a bosnyák falusi életet

– Ezekben a napokban a bosnyák válogatott edzőtáborában tartózkodik. Ott is ferencvárosi csapattársával, Adnan Kovaceviccel van egy szobában?
– Naná! Összeszokott páros a miénk. Ha a Ferencvárossal utazunk valahova, akkor is egy szobában vagyunk – felelte lapunknak Eldar Civic, a zöld-fehérek 25 esztendős védője, aki a bosnyák válogatottal készül ezekben a napokban. – Jó barátok vagyunk, fél szavakból is megértjük egymást, fontos ez olyankor, amikor napokig össze vagyunk zárva.

– Repül az idő, hiszen kétezer-tizenkilenc nyarán érkezett a Ferencvároshoz, most pedig kétezer-huszonkettőt írunk. Gondolta volna, hogy ilyen sokáig marad?
– Örültem a magyarországi lehetőségnek. A cseh bajnokság után más ligában szerettem volna kipróbálni magam, a Sparta Praha és a Spartak Trnava után előrelépés volt a Ferencvárosba szerződni. Utólag mondhatom, ennél jobban nem is dönthettem volna. Telitalálat volt az átigazolásom!

– A napokban meghosszabbította érvényben lévő szerződését. Nem vágyott máshova?
– Jól érzem magam a klubnál, a vezetők korrektek velem, és számomra az is fontos, hogy a családom is viszonylag közel van hozzám. Budapestről négy és fél óra alatt odahaza vagyok Boszniában. Ráadásul a magyar főváros csodás hely, a barátnőmmel remekül érezzük magunkat itt, szóval nincs okom panaszra, és a váltáson sem gondolkodtam.

– Voltak azért érdeklődők?
– Akadt néhány klub, akinek felkeltettem az érdeklődését, ám minden amellett szólt, hogy maradjak, és meghosszabbítsam a szerződésemet a Ferencvárosnál. Ez nem azt jelenti, hogy örökké itt maradok, de a következő években csak akkor távozhatom, ha valaki kivásárol a szerződésemből. Ez esetben pedig a Ferencváros is jól jár az eladásommal.

– A bosnyák Tuzla városában született. Ott is nőtt fel?
– A tuzlai kórházban születtem, ám a Tojsici nevű kis faluból származom, gyerekkori éveimet ott töltöttem. A családom, szüleim és testvérem a mai napig ott laknak. Tuzlához nagyon közel van, nyolc-tíz kilométerre a központtól, nekem is ott van lakásom, ha hazamegyek, vagy ott, vagy a szüleim falusi házában alszom. Imádom az ottani életet.

– Honnan a futball szeretete?
– Édesapám mindig is szerette a labdarúgást, ám a baráti focikon túl nem jutott. A bátyámmal mi viszont éjjel nappal a labdát rúgtuk, Muharem három évvel idősebb nálam, a mai napig odahaza, a Tuzla csapatában játszik, ő a csapatkapitány. Engem fiatalon külföldre sodort az élet, nyolc évesen én is bekerültem Tuzla városába, tizennégy esztendősen azonban már Csehországba költöztem.

– Szülei könnyen elengedték?
– A kikötés az volt, csak akkor mehetek, ha édesanyám is költözik velem... Nem különösebben ellenkeztem, hiszen gyerek voltam. Rizikós volt a váltás. A Slovácko együttese igazolt le, anyanyelvemen kívül nem beszéltem semmilyen más nyelvet. Szerencsére viszonylag hamar beilleszkedtem.

– Sokan úgy tartják, az NB I legjobb bal oldali védője. Mindig is ezen a poszton futballozott?
– Csehországban eleinte még bal szélső voltam. Gyerekkoromban is elől játszottam, talán ezért is tudom megfelelően segíteni a támadásokat. A bosnyák válogatottban pedig amennyiben három belső védővel állunk fel, gyakran én vagyok a bal oldali belső hátvéd. A Ferencvárosnál egyértelmű feladatom a támadásokhoz való fellépés.

– Beadásai sokszor tűélesen kanyarodnak középre. Sokat gyakorolja?
– A csapattársaim is dicséri a beadásaimat, ám megmondom őszintén, külön sosem gyakorlom őket. Mindig is veszélyesen tudtam középre kanyarítani a labdát, azt hiszem ezt hívják adottságnak.

– Túl van hatvan magyar élvonalbeli mérkőzésen. Emlékszik ki ellen szerezte egyetlen gólját?
– Persze, hogy emlékszem. A Zalaegerszeg otthonában nyertünk kettő egyre. Botka Endre kiállítása miatt tízen maradtunk a pályán, ráadásul egészen szép gólt lőttem. Érdekesség, az emberhátrány miatt akkor éppen a védelem jobb oldalán játszottam, onnan értem el a gólt.

– Meg lesz a harmadik aranyérme a Fradival?
– Úgy tervezem! Profi karrierem negyedik bajnoki címe lenne, Szlovákiában a Spartak Trnava együttesével végeztem az élen, a Ferencvárossal pedig három év alatt a harmadik aranyérmemre pályázok. Na és azt sem bánnám, ha idén a Magyar Kupa győzelem is meglenne mellé.

– Sztanyiszlav Csercseszovot milyen edzőnek tartja?
– Alapos szakember. Minden edzőnek időre van szüksége, hogy a csapata átvegye a stílusát, a játékosai megismerjék, mi az, amit pontosan elvár tőlük. Örömmel mondhatom, jó úton járunk, és ha minden jól alakul, bajnokok leszünk.