A Nagykozár SE az NB III-at talán elbírná, NB I-es játékosnak meg örülne
Valamit jól csinálnak a Pécshez közeli Nagykozárban: a Baranya vármegyei első osztályú bajnokságban övék az egyetlen falusi csapat. A negyedik vonalban vitézkedik a Nagykozár SE – kétezernél alig több lakosával a háttérben. Miközben a szomszédban, a nagyjából száznegyvenezres lélekszámú nagyvárosban a Pécsi MFC az NB III-ba süllyedt.
Nagykozárban jók a körülmények. Bár a gyepszőnyeggel éppen nem dicsekedhetnek, a tavasszal három és fél millió forintot kívánnak rákölteni. Klasszikus klubházról ilyen környezetben túlzás lenne beszélni, ám azért van hol leülnie a látogatónak.
„Jó tizenöt éve kezdtünk itt a közös munkába – emlékezett az érkezésére Véghelyi János alelnök. – Nálunk tényleg nincs nagy jelentősége, kinek milyen titulus jutott. Takács Imre barátom lett az elnök, nekem ez maradt. Nem a névjegykártyák tervezésével töltjük az időnket, hanem munkával. Folyamatosan a fejlesztéseken törjük a fejünket. Magam megyei harmadosztályú futballista voltam, innen a kötődés a sportághoz. A saját településünk gyermekeinek akarjuk megteremteni a sportolás feltételeit minél jobb szinten. Szeretnénk vonzóvá tenni a labdarúgást, és hogy legyen jelenünk, jövőnk, állandóan pályázunk a Magyar Labdarúgó-szövetségnél a taopénzekre. Mi egyébként nem esünk abba a hibába, hogy beleszólunk a szakmai munkába. Minket megyei szinten példaként szoktak említeni. Elvileg talán még az NB III-at is elbírnánk, ám az is hatalmas siker lenne, ha egy nagykozári srác eljutna az NB I-ig.”
Takács Imre elnök a múltidézéssel kezdte: „Gyakran inkább gyalog hazasiettem az iskolából, mint hogy megvárjam a buszt, mert azzal is időt nyertem. Edzésre akartam menni, méghozzá kerékpárral. A megyei első osztályig jutottam, s kiderült, a játék szeretete örök. Ma már a hajdani lelkes hozzáállást senkitől sem várhatnám el. Nehéz megfogni a lurkókat, bár járunk iskolába toborozni, nem könnyű a gyerekeket a futball felé terelni. A klubhűség is múlóban, viszont nálunk a családok láthatják, hová adják csemetéiket, ez kiemelten fontos szempont.”
A szakmai munka vezetője, Takács Lajos egykor az NB I-es Pécsi MSC-vel lett bronzérmes.
„Másfél éve vagyok itt – mondta Takács Lajos. – Amikor először eljöttem ide, úgy gondoltam, kinézek a kocsiból, de nem szállok ki. Aztán mégis kitettem a lábam az autóból, és szerencsére maradtam. Nem mondom, hogy időnként nem hiányzik a magasabb osztályok pezsgése, de a helyi légkör sokat számított a döntésemben. Van értelme, amit itt teszünk közösen, ez ad erőt minden naphoz.”
