Baljós árnyak – Thury Gábor publicisztikája

A törvénytervezet szerint  500 tagnál többet foglalkoztató sportszervezetben miniszter, államtitkár, parlamenti képviselő, pártelnök, kormánybiztos, miniszteri biztos, helyettes államtitkár nem tölthet be vezető tisztséget. A javaslat négy évre visszamenőleg volt politikusokra is érvényes. A cél világos: a jövőben a politika és a sport ne fonódjon össze, árnyaltabban fogalmazva, ne a politikai tőke határozza meg a magyar sport fejlődését.

Tiszta, világos felállás. Ha az 1990-est nem tartjuk igazi rendszerváltoztatásnak, ez az lesz. Minden tekintetben. A honi sport ugyanis 1945 és 1990 között eszerint létezett. S ugyan a piacgazdaságra váltás azt a lehetőséget is magában hordozta, hogy a politika a háttérbe szoruljon, ez nemigen történt meg – többek között azért sem, mert az új rendszerbe beleerősödő cégeknek csupán kisebb része állt a sportfinanszírozás mellé, feltételezve és tudva, hogy ezt a politika megoldja.

A Ferencváros estében itt most nem arra gondolok, amikor Jaross Andor (1944. augusztus 2-től december 26-ig) és Münnich Ferenc (1948. március 20-tól 1950. február 16-ig) töltötte be az elnöki posztot. Mindketten a szélsőségek hatalomra jutása idején lehettek elnökök. A zöld-fehérek 1990 előtt rendre a Földművelésügyi Minisztérium támogatását évezték, de talán mondani sem kell, mennyivel stabilabb hátteret biztosított a Belügy- (Újpesti Dózsa) vagy Honvédelmi Minisztérium (Bp. Honvéd). Hogy az Üllői úton mennyire tovább élt ez a hagyomány, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a klub centenáriuma (1999) idején Torgyán József (1998 és 2001 között földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterként) ült az elnöki székben. Ám az egyesület válságát a több száz millió forintos állami támogatás ellenére ő sem orvosolta. Torgyán nem jelentett kakukktojást, elődje Benedek Fülöp államtitkár volt. De a Torgyán után következő Furulyás Jánosnak sem volt ismeretlen a mezőgazdaság: a vácszentlászlói Zöld Mező MGTSZ elnökeként 2001 és 2006 között ült az elnöki székben, a termelőszövetkezet számos ferencvárosi sportolónak adott munkát — legalábbis papíron…

Ekkor már az egyesületek labdarúgó-szakosztályai az NB I-ben és az NB II-ben önálló gazdasági társaságként működtek, erről 1998-ban hoztak törvényt. Furulyás még az 1990-es évek elején szakosztályelnökként bábáskodott a futball megmentéséért, ekkor lett támogató Magyar Ernő cége a Hargita Kft., érkezett Kelemen Iván és a Kordax. A futballisták 1995-ös Bajnokok Ligája-szereplése szép pénzt hozott a konyhára, amellyel a más szakosztályokban keletkezett lyukakat is be kellett tömködni.

A pénzhiány fojtogató következményeként a kilencvenes évek végén (1997–1998) felvetődött a klub privatizációja, olyan nemzetközi cégek neve röppent fel, mint az IMG, az ENIC vagy a Dicobe, az utóbbi meg is egyezett Szivós István ferencvárosi ügyvezetővel, ám az 1998-as választások után a zuhanyhíradó szerint a szocialista hátterű olasz–amerikai cég eltűnt… A szocialista háttér az ötvenes éveket idézte, szitokszó volt Fradi-körökben. Nem gondolták, hogy az MTK-t tulajdonló Várszegi Gábor 2001-es érkezése még nagyobb ellenérzést vált ki, nem véletlen, hogy a Fotex-vezér 2003-ban távozott. Három évvel később a futballcsapat is az élvonaltól, mivel az MLSZ nem adott első osztályú licencet, így maradt az NB II (csak 2009-ben sikerült visszajutni az első osztályba).

Ekkor már az angol Kevin McCabe nevével fémjelzett angol tulajdonosi kör (Esplanade Kft.) kezében volt a többségi tulajdon az FTC Labdarúgó Zrt.-ben (2008). Az üzleti csoport új stadiont, üzleteket, éttermet, hotelt és még irodákat is ígért, amikor megvette a gazdasági társaságot, nem mellékesen hozzájutva ezzel a társaság által használt rendkívül értékes, 6+2 hektáros Üllői úti ingatlanhoz. A 2008-as becslésekben mintegy 50 milliárd forintot jelöltek meg beruházási értékként, ám az átadás késett, 2011 februárjára odáig jutott a zrt., hogy a közgyűlésen Kevin McCabe végelszámolást kezdeményezett, magyarán szabadulni akart a veszteséges befektetéstől.

A Fidesz pártigazgatója és országgyűlési képviselője, Kubatov Gábor ebben az évben lett a Ferencváros elnöke, hathatósan vett részt az ingatlan visszavásárlásának tárgyalásaiban, amelyek hónapokig tartottak. McCabe és az állam – igen, az állam, nem pedig a Fradi! – közötti üzlet 2011 végén realizálódott. Ugyan a tulaj a korábban 8 milliárd forintért vásárolt ingatlanért 9.2 milliárdot kért, 6 milliárdra sikerült lealkudni, amelyből még levonták a McCabe által a stadionfejlesztésre szánt, ám még nem invesztált 1.2 milliárdos összeget. Az FTC Zrt.-t működtető cég részvényeinek 94 százalékát a klub vette meg.

Tegyük fel a kérdést: ha nem Kubatov kerül a Ferencváros élére, az állam akkor is ilyen flottul visszavásárolja az ingatlant? De rendben: a Fradi nemzeti érték! Az első időkben, tehát a konszolidáció meghatározó intervallumában olyan cégek támogatták a zöld-fehéreket, mint a Szerencsejáték Zrt., a IX. kerületi önkormányzat (ekkor a fideszes Bácskai János volt az elnök), a Főgáz Zrt., a Fővárosi Csatornázási Művek. De az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) is támogatott milliárdos (!) nagyságrendben.

Fogalmazzunk úgy, működött a kapcsolati tőke (is), mint ahogyan a többi klub esetében. A magyar sport 1945 óta politikusokkal a háttérben képes elérni az eredményeket, a sport így „szocializálódott”. Az állami szerepvállalás mára olyan mértékűvé vált, hogy a klubvezetőknek ki sem kellett lépniük az üzleti szférába, mert így is telt mindenre. A tao megszűnésével változik a helyzet, már érdekük a gazdaságban szereplőkkel felvenni a kapcsolatot.

Egy akkora országban, mint Magyarország a sport képtelen önmagát piaci alapon száz százalékban fenntartani. Ezt senki sem várhatja el. A központi támogatás a jövőben 453 milliárd forint, a taót 150 milliárdos közvetlen támogatással váltják ki. A nagy kérdés: mit tesznek ehhez hozzá a klubvezetők?

Akik nem a politikából érkeznek. Nem lesz egyszerű…