CR7 kálváriája – Bobory Balázs publicisztikája

CRISTIANO RONALDO ott van a portugál válogatott bő keretében, amely a novemberi Nemzetek Ligája-mérkőzéseken szerepel majd. 

Elképesztő ez a sztori, és valószínűleg mi csak a felszínt látjuk, fogalmunk sincs, milyen erők, akaratok, érdekek feszülnek egymásnak a háttérben. Valamire azért nagy tétben fogadnék, Jorge Jesus szövetségi kapitány a háta közepére kívánja ezt az egészet, és minden bizonnyal CR7-et is már.

Már az előzmények is hihetetlennek tűnnek, a több mint három éve a szaúdi ligában csillagászati összegekért profiskodó ötszörös aranylabdás zseni az elmúlt években a válogatottban nem sokat villantott, sokkal inkább tetszett egy idegen testnek, aki várja a többiektől, hogy alájátsszanak. Míg régen a szélről indulva elképesztő sebességgel, hihetetlen cselekkel állandó rettegésben tartotta az ellenfelet, most már centerként inkább rúgótechnikájára és remek fejjátékára alapoz. Ehhez azonban ki kell őt szolgálni, ami egyébként rendben van, azért még mindig futkároz néhány hasonló karakterű csatár a pályákon. A nagyobb baj a védekezéssel akad, abba Ronaldo már nem akar sok energiát pakolni, és a modern futball modern edzőinek ezzel azért okoz már fejfájást. Letámadást, visszatámadást csak úgy lehet hatékonyan játszani, ha mindenki megfelelő ütemben és tempóban, egyszerre hajtja végre az adott feladatot, elég egy láncszem, amely elcsúszik, és máris sorokon keresztül kerül fel a labda villámgyorsan a támadóharmadba. 

Sőt, vannak olyan vélemények, hogy CR7 már akkor sem túl aktív, ha a csapatánál van a labda. Korábbi mestere, Erik ten Hag szerint már a Manchester Unitednél sem dolgozott eleget és megfelelően, hiá­ba kérte a holland mester, hogy legyen aktívabb, mert az egész csapat aládolgozik, de ő képtelen bejutni a tizenhatoson belülre. 

A nyári világbajnokság már tisztán megmutatta, hogy Ronaldo egyfajta teher a portugál válogatottnak. A világtörténelem egyik legjobb játékosa nem is a játékával lógott ki, az évtizedes rutinok azonban nem akartak változni, mindenki igyekezett őt keresni a labdával, ami sok rossz döntést eredményezett, „Ronnie” pedig nem tudta úgy hátára venni az együttesét már, mint generációs riválisa, Lionel Messi az argentinokat.

Sokan úgy gondolták, ez volt a hattyúdal, Cristiano Ronaldo megérti a lassan felette is eljáró idők szavát, és megannyi dicsőséggel, rekorddal és sikerrel a háta mögött elköszön a nemzeti csapattól. Talán az új szövetségi kapitány, Jorge Jesus is reménykedett ebben, a sztár viszont nem hátrált ki, folytatni akarta. A szakember azzal az eltökélt szándékkal lépett munkába, hogy kiaknázza a portugál futballban rejlő hatalmas lehetőségeket, és ebben már nem akart főszerepet adni Ronaldónak. A vélemények megoszlanak arról, hogy ilyen helyzetben miként kell viselkedni egy Ronaldo-szintű világklasszissal, Jesus valószínűleg elszámolta magát, úgy gondolta, ugyanúgy kezeli Cristianót, mint a többieket, és nem szolgált magyarázattal, miért „melegítette” egy félidőn keresztül a 41 éves labdarúgót, aki azért joggal érezhette, hogy megalázó helyzetbe került. 

Nyilván a konfliktus maradhatott volna a négy fal között, a két sportember leülhetett volna egymással szemben, a szövetségi kapitány világossá tehette volna döntéseinek hátterét, CR7 meg mondhatta volna, hogy „kérlek, ne szórakozz velem, öreg vagyok már bohócnak”. Ehelyett Ronaldo összepakolt, hazament, és kitálalt a sajtónak. Állítások és cáfolatok követték egymást, majd néhány hete megtörtént a békülés is, de ekkor sem gondolta senki, hogy a labdarúgó még valaha válogatott lesz. Nem biztos, hogy a történtek után lehet még teljesen egészséges légkör a portugál öltözőben. 

Jorge Jesus úgy döntött a történtek ellenére, ismét behívja Ronaldót, hogy miként jutott erre az elhatározásra, csak ő tudja, és persze Cristiano. No meg nagy valószínűséggel a portugál labdarúgás elöljárói, akik vélhetően számos olyan anyagilag busásan jövedelmező szerződést kötöttek, amelyek CR7 szerepléséhez is vannak kötve. Bevallom, nekem nincs más magyarázatom, egy 41 éves labdarúgót egy ilyen konfliktus után rehabilitálni érdekes döntésnek számít. Az utóbbi meccsek megmutatták, a portugál csapat hatékonyabb már Ronaldo nélkül, ebbe belenyúlni nagyon veszélyes vállalkozásnak tetszik. 

Azt tudjuk, Ronaldo nem véletlenül lett a világ egyik, sokak szerint a legjobb játékosa. Gyerekkora óta mindig első akart lenni mindenben, hihetetlen becsvágy hajtja, jó értelemben vett egoizmusa pedig a legmagasabb szintre vagy még annál is feljebb emelte. Nem tudni, mi jár a fejében, hiszen világbajnok vélhetően nem lesz már, Európa-bajnok volt, alighanem válogatottságának és góljainak számát növelné, negyven felett is unikum szeretne lenni a mezőnyben. Most pedig extra motivációt is nyert, ha másnak nem, Jesusnak is be szeretné bizonyítani, hogy még mindig ő CR7, a világ egyik legjobbja, a zseni, akit milliók bámulnak. Ő az, akivel nem lehet packázni, akit nem lehet kihagyni a csapatból, akitől rettegnek az ellenfelek, és aki képes helyzet nélkül is eldönteni a mérkőzést.

Itt járunk most, nagyon érdekes lesz, amikor közelednek az összetartás, illetve a mérkőzések dátumai, vajon hol lesz Ronaldo, miként használja majd a szövetségi kapitány, vagy talán el sem megy a mérkőzésekre, és a mostani behívó csak a közvélemény, esetleg a szponzorok megnyugtatására szolgál, s aztán lesz egy indok, ami miatt CR7 nem lép pályára a válogatottban.

Egyvalamit én nagyon szeretnék. Lionel Messinek Argentínában szép búcsúmeccset rendeztek októberben Buenos Airesben, emlékezetes este volt, meg is érdemelte. Cristiano Ronaldótól hasonló módon kell elköszönni, méltósággal, tisztelettel és akár egy szoborral is. 

Megérdemelné.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!