Meleg napok – Deák Zsigmond jegyzete

Ezek most nem a hideg napok, tehát nem magas művészi színvonalú önvizsgálat, önostorozás irodalmi és mozgóképes eszközökkel saját vélt és valós történelmi bűneink feldolgozásának a szándékával, amiről annak idején Cseres Tibor 1964-es regénye, valamint Kovács András 1966-os filmes adaptációja szólt. Újvidéken, az egykori háborús színhelyen jelenleg éppen olyan forróság van, mint bárhol máshol a Kárpát-medencében. Ezek a meleg napok, de jobban belegondolva az önostorozás bizony ezúttal sem hiányzik, mert bár történelmi bűnöknek szerencsére híján vagyunk ebben a témában, jó megoldás nincs, kockázat viszont annál inkább, akármi a döntés.

A kánikulában rendezendő futballmérkőzésekre gondolok. Mint ismert, az MLSZ a hivatalos felületein jelentette be, hogy a rendkívüli időjárási helyzetre és az energiaellátási nehézségekre tekintettel most péntektől – határozatlan ideig – valamennyi NB I-es, NB II-es és NB III-as bajnoki mérkőzés olyan időpontban kezdődik, amely az energiafogyasztást jelentősen mérsékli, különös tekintettel a villanyvilágítás használatának elkerülésére. A legkésőbbi időpont, amikor mérkőzés villanyfény nélkül rendezhető: 17.30 óra. Ez eddig mind nagyszerű, köszönjük szépen az intézkedést a nemzetgazdaság nevében. Ám néhány kevésbé fontos szereplő érdekei kimaradtak az intézkedéscsomagból: a játékosoké.

Már a múlt héten is hullottak szegények a melegben, mint a legyek, ha csak az első osztályt nézzük, Győrben a nyíregyházi Kovács Milán lett rosszul, s kellett lecserélni a szünetben, Újpesten Krajcsovics Ábel és Matija Ljujics sem húzta sokkal tovább a csaknem negyven fokban. Kollégám, Malonyai Péter remek friss publicisztikájából kiderült számomra, a hőterhelést tekintve a legfontosabb mutató a WBGT (Wet Bulb Globe Temperature), amely figyelembe veszi a hőmérséklet mellett a páratartalmat, a napsugárzást és a légmozgást is. Ezt magyarázzák csak az említett focistáknak, esetleg azoknak, akik most Tóvári Róbertet gyászolják: a megyei harmadosztályú Újbarok játékosa csapata múlt szombati, szintén rekkenő hőségben zajló csákvári edzőmérkőzése után esett össze és hunyt el.

Egyelőre nem ismerjük pontosan a halála okát és az edzettségi állapotát, de hogy az extrém meleg nem segített rajta, az azért borítékolható. Mondhatjuk pikírten, hogy amatőr versenyző, a saját felelősségére csinálja az egészet, még hamis sportorvosi pecsétet is szerezhet, ha akar, bár már egyre nehezebb. Ám ha agyonvizsgált, folyamatos orvosi kontroll alatt álló, profi élsportolók is rosszul tudnak lenni ilyen időjárási viszonyok között, lehet, érdemes átgondolni a dolgot, s a nemzetgazdasági érdek mellé/elé odatenni az emberi, egészségügyi oldalt is. Hogy ne csak hő­gutát lehessen kapni, hanem némi törődést is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!