Élet, pálya – Kamler János jegyzete

Decemberben lesz negyvenéves Dzsudzsák Balázs, a 109-szeres válogatott futballista, aki a vele készült interjúnkban (10–11. oldal) sok más érdekesség mellett várakozásról, reménykedésről is beszél. Hogy olyan sikeres idényt szeretne klubcsapatával, az NB I-ben szereplő és a nyáron a Konferencialiga-selejtezőben induló Debreceni VSC-vel, mint amilyen az előző volt.

Legyen így! De tényleg!

A portugáloknak ott van Cristiano Ronaldo (41 éves), a horvátoknak Luka Modric (40), az argentinoknak Lionel Messi (39), azért is csodálják őket nem csak hazájukban, mert nyomot hagynak a futballpályán és az emlékezetünkben.

Nekem ilyen Dzsudzsák Balázs.

A nyírlugosi srác, aki a holland élvonalbeli PSV-be eljutva klasszis, sőt, az Ajax elleni emlékezetes alakítása alkalmával világklasszis teljesítményt nyújtott. A közvetlen élsportoló, aki az eindhoveni csapat karácsonyi vacsorája közben is szakított időt arra, hogy a Nemzeti Sportnak nyilatkozzon. A fáradhatatlan hadvezér, aki két gólt lőtt a későbbi aranyérmes Portugáliának a 2016-os Európa-bajnokságon, megpattanó labda ide vagy oda. És a futballt rajongásig szerető, lassan negyvenes férfi, akit még mindig fűt a szenvedély.

Eindhoveni időszakában egyszer megkérdeztem tőle, melyik csapatba vágyik, hova szeretne eljutni – a Real Madrid volt a válasza. Biztos voltam benne – és szerintem még sokan mások –, hogy neki a PSV-nél is van feljebb (mi az, hogy!), jószerével egész Európa ismerte a nevét, gondoltam, kivételes pálya körvonalazódik éppen. Aztán következett légiósként az Anzsi Mahacskala, a Dinamo Moszkva, a Bursaspor, az Al-Vahda, az Al-Ittihad Kalba és az Al-Ain. 

Két évtized távlatából mindenesetre megállapítható: így is kivételes ez a pályafutás.

Egyrészt ő a magyar válogatottsági csúcstartó. De van itt más is. Az, hogy még mindig edz, a határait feszegeti, meccsre készül, ilyenkor is megmutatkozik, hogy nem csak tehetség szorult belé. Örömét leli abban, amit már évtizedek óta csinál, valójában ez az igazi hajtóerő.

Nemcsak az élsporthoz, hanem ahhoz is, amire mindannyian vágyunk az életben: a boldogsághoz.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!