Hullámok hátán – Malonyai Péter jegyzete

A DRUKKER KÉTARCÚ, az edzők esetében különösen. Párhuzamosan azzal a sablonmegoldással, hogy ha nem megy a csapatnak, a világ végére száműzné, ha fut a szekér, akkor a legjobb mester az övé.

Az MTK futballistáinak volt mestere, Horváth Dávid is kapott hideget-meleget az ősszel, lecserélése után pedig már az jött, hogy minek kell ide Pinezits Máté, hiszen az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Majdnem így van, hiszen az érkező tréner nem egészen két évvel idősebb Horváthnál. Egyébként pedig tényleg van hasonlóság, mindketten az utánpótlásnál tették le névjegyüket, együtt is dolgoztak korábban, ráadásul jó barátok, mondhatni, nincs itt semmi szenzáció.

Ha világot rengető nem is, különlegesség akad. Horváth Dávid ugyanis a főnöke lesz utódjának, legalábbis ha jól értelmezem a „hosszú távú szakmai stratégiáért felelős szakember” fantázianevű pozíció jelentését. Még nem beszéltek egymással, az egyik lezár, a másik érkezik, ismerkedik, ám kettejük együttműködéséből jó esetben több is kijöhet a gesztusnál, hogy az MTK nem száműzte az edzőt, akinek a soknál több játékost köszönhet a mostani NB I-es csapatból. Hozzáteszem, morálisan az alja lett volna ez a megoldás, remélem, fel sem vetődött a felelős vezetőkben.

Mindez persze csak okoskodás, a lényeget majd meglátjuk – már tavasszal. Kérdés, hogy jó csapat lesz-e az MTK, mert most – tetszik, nem tetszik – nem az. Korántsem azért, mert jelenleg kilencedik a tabellán, hanem mert csak az jut az eszembe róla, hogy hol hét gólt kap a Győrtől, ötöt a Diósgyőrtől, hol ötöt rúg a Kisvárdának vagy éppen a DVTK-nak. A jóindulat ezt hullámzó teljesítménynek nevezi, én gyengének, már csak azért is, mert az MTK-nál csak a Kazincbarcika kapott több gólt (eggyel).

Meglehet, szigorú vagyok, de okkal, hiszen a klub háza táján rendre létező korszakos futballfilozófiát emlegetnek. Hát… Ha sokat passzolunk, nem baj, ha nagyon lassan, annak számít, lelkük rajta. Az viszont igaz, hogy akár forradalom is kirobbanhat a Hungária körúton, hiszen a rebelliók vezérei rendre vallották előtte, hogy minél rosszabb, annál jobb.

Vallom, hogy csak jobb jöhet, Pinezits Máté pedig éppen olyan szimpatikus edző, mint Horváth Dávid volt. De hát a futball tudományán (filozófiáján?) csak utólag kérhető számon a logika.

Az eredmények tükrében – ezt talán mondani sem kell.

A NEMZETI SPORT MUNKATÁRSAINAK TOVÁBBI VÉLEMÉNYCIKKEIT ITT OLVASHATJA!