„Azt szoktam mondani: nagyon sok helyről hívtak, hogy nem kellek” – Horváth Ferenc a jelenlegi helyzetéről

Horváth Ferenc nemrég visszatért Magyarországra, miután legutóbb Cipruson dolgozott, a Paralimniu utánpótlásában – az U17-es csapattal bajnokságot is nyert. A tréner sok témát érintett az adásban, elmondta, azzal szokott szembesülni, hogy legtöbben a nyilatkozatait emlegetik fel vele kapcsolatban, s arról is beszélt, ezek a hangzatos megnyilvánulások miért születtek meg.

„Alapvetően nem készülök ezekre a nyilatkozatokra, jönnek belőlem – aki ismer, tudja, hogy kicsit másképp jár az agyam. Az egész onnan indult, hogy amiket elmondtam a mérkőzések után, azokat mindig kicsit másképp írták le, kicsit módosítottak rajta, és sokszor teljesen értelmetlenné váltak a nyilatkozataim. Akkor gondoltam, hogy máshonnan közelítem meg a dolgokat, és ezeket viszont általában pontosan leírják. Amikor odajönnek hozzám emberek, akkor szokták mondani, hogy hiányzik ez a sok a marhaság, ami jön belőlem” – árulta el Horváth Ferenc.

Szóba került az a közelmúltbeli nyilatkozat, amikor arról beszélt, fájdalmas neki, hogy nem keresték meg a Videotontól, mert szívesen leült volna az immár NB II-es csapat kispadjára: „Szerettem volna Fehérvár edzője lenni, ez tény és való, hiszen van kötődésem a klubhoz – hét évet játszottam ott, majd vezetőedzője is voltam a csapatnak. Úgy éreztem, ez feljogosít arra, hogy legalább egy beszélgetést megejtsen a klub velem, hogy meghallgassák az elképzeléseimet, tehát nem azt vártam, hogy mindenképp kinevezzenek szakvezetőnek.”

Az 52 esztendős szakember szerint a Ferencváros identitását vesztette, aminek a sok külföldi játékos az oka, és úgy véli, az az életérzés már nincs meg a Fradinál, mint akkor, amikor ő még ott játszott (1996 és 1998 között). Az MLSZ „magyarszabályáról” úgy gondolja, hogy van értelme, viszont nagyon sok hátulütője is van, például így nehezebben tudnak igazolni a csapatok.

Úgy véli, a legnagyobb kudarca az, hogy elküldték a Honvédtól, illetve az emberek emlékezetében is úgy él az ottani munkássága, hogy nem sikerült jól elvégeznie a feladatát, pedig, mint elmondta, úgy sikerült benn tartani a kispesti csapatot, hogy a játékosok akkor nagyon mélyen voltak: „Rányomja a pályafutásomra a bélyeget a honvédos időszak. Mindenki az én nyakamba varrja az akkori szereplést, és ez nem igazságos, mert velem a csapat nem volt kieső helyen. Én amikor odakerültem, minden reggel úgy keltem, hogy csak »ne velem essen ki a Honvéd«.”

„Azt szoktam mondani: nagyon sok helyről hívtak, hogy nem kellek – közölte humorosan a tréner, aki bármelyik osztályban el tudná képzelni magát, emellett pedig egyéni képzéssel, támadók fejlesztésével is szívesen foglalkozna. – Egyelőre nincs semmi olyan lehetőség, amiről érdemes lenne beszélni. (...) Szeretnék itthon maradni. Én 12 évet éltem külföldön, és most jó lenne Magyarországon dolgozni. Egyelőre nem érkeznek a megkeresések, azonban remélem, valamilyen módon részt tudok venni a magyar labdarúgásban.”

A teljes beszélgetés