Leandro de Almeida: Még nem állok készen a feladatra

Nem olyan régen még a Ferencváros NB III-as csapatát gardírozta. Amikor a népligeti edzőközpont centerpályáján a klub második együttese fiataljainak adta az utasításokat, aligha jutott eszébe, hogy hamarosan győztes derbin irányíthatja a felnőtteket.

„Amikor az NB III-as gárdánál dolgoztam, álmodni sem mertem róla, hogy ebben az idényben a felnőttcsapat kispadjára ülhetek – mondta lapunk érdeklődésére Leandro de Almeida, aki 42 évesen 2–0-s győzelemre vezette a Ferencvárost az Újpest elleni derbin vasárnap. – Kisgyerekként Brazíliában arról álmodtam, futballista lesz belőlem, a barátaimmal mindannyian híres játékosok akartunk lenni. Aztán amikor már profi voltam, arról ábrándoztam, hogy edző leszek. Sőt, karrierem vége felé már tisztában voltam vele, hogy a futball befejezése után szeretnék edző lenni. A munkát az NB III-as csapatnál kezdtem, ami tökéletes terep volt az első lépések megtételéhez.”

A játékosként többek között a Ferencvárosban, a Debrecenben és a ciprusi Omoniában is megforduló egykori középpályás az Újpest elleni derbit megelőző napokban alig aludt. Miután kiderült, hogy Dejan Sztankovics csapot-papot maga mögött hagyva távozik és elfogadja az orosz Szpartak Moszkva ajánlatát, a klub vezetői Leandrót bízták meg a szakmai munka irányításával, a fiatal tréner pillanatok alatt a mély vízben találta magát.

„Három napig alig aludtam. Váratlan helyzetbe csöppentem, járt az agyam, mit hogyan kellene csinálni az Újpest ellen. Mégiscsak óriási felelősség nyomta a vállamat, a Ferencvárost kellett irányítanom, méghozzá derbin! Jólesett, hogy a klub vezérkara bízott bennem, nem mindenkinek adatik meg leülni a Ferencváros kispadjára. A harmadosztály után az NB I más kávéház. El sem tudom mondani, milyen jó érzés volt győzelemre vezetni a csapatot az Újpest ellen. De őszintén mondom, hosszú távon még nem állok készen a feladatra, vezetőedzőként a kellő tapasztalat, tudás még nincs a birtokomban.”

A tréner nem szégyell(t) tanulni a csapatnál dolgozó vezetőedzőktől. Tavaly nyáron Máté Csaba vette maga mellé az első keret stábjába, a távozását követően pedig Dejan Sztankovics is számított rá. Mindennap úgy ment a Népligetbe, hogy aznap is ellessen valamit a vezetőedzőktől.

„Máté Csabától és Dejan Sztankovicstól is sokat tanultam. Apróbb trükköket, fortélyokat, ezeket mind elraktároztam magamban. Meglátjuk, ki érkezik a Ferencváros kispadjára, egy biztos, tőle is megpróbálok minél több mindent ellesni. Játékosként is ilyen voltam, figyeltem az edzéseken, akkoriban külön jegyzetfüzetem nem volt, de a fejemben elraktároztam sok mindent.”

Ha nem is áll még készen a vezetőedzői munkára, vasárnap este értékes tapasztalattal gazdagodott. Keveseknek adatik meg, hogy pályája elején járó edzőként máris tudja, milyen győztes derbin ülni a Ferencváros kispadján. A Ferencváros Marquinhos és Lisztes Krisztián góljával győzte le a lilákat, a lefújást követően nem véletlenül éltették a játékosok.

„Nagyon készültem a mérkőzésre. Tudtam, hogy az Újpest két hadrendben tud futballozni, öt vagy négy védővel, az edzéseken mind a két eshetőségre felkészültünk. A srácok lelkére is próbáltam hatni, amikor a kezdés előtt kimentünk a pályára, amolyan utolsó motivációként elmeséltem nekik egy történetet. Amikor a Paks elleni vesztes kupadöntő másnapján a boltba tartottam az autómmal, a piros lámpánál mellettem egy édesapa állt meg három gyermekével. Mind a három kissrác Fradi-mezben ült a kocsiban. Arra kértem a játékosokat, legyenek nagyon büszkék, hogy ilyen nagy klub mezét viselhetik.”