Tény és kritika – Thury Gábor jegyzete

AZ ÚJPEST–FERENCVÁROS NB I-es labdarúgó-mérkőzés gyakorlatilag a 37. percben eldőlt: Varga Barnabás góljával a vendégek megszerezték a vezetést, aztán a center rátett még egyet, Stjepan Loncar is beköszönt, és Alek­szandar Pesics a duplájával beállította a végeredményt (0–5). Ez 2019 óta a zöld-fehérek sorozatban 15. győzelme, hasonló fegyvertényt 1905 és 1916 között vitt véghez a bajnokcsapat.

Pedig jó taktikával kezdett az Újpest, letámadta az Olympiakosz elleni Európa-konferencialiga-nyolcaddöntő visszavágóján elfáradni látszó zöld-fehéreket – ekkor még nem gondolta volna a Megyeri úti kispadra visszatérő tréner, Mészöly Géza, nem sok választja el attól, hogy az FTC egy hatossal fizessen neki a 2010-es 6–0-ért…

Távolodjunk el némileg az 5–0-tól. Egyfelől a Fradinak nem kell megmagyaráznia a győzelmet, ugyanakkor tegnap (is) kiderült, a magyar bajnokság nem készít fel a nemzetközi szereplésre. Az Olympiakosz ellen gyakorlatilag helyzete sem volt a csapatnak, Újpesten már igen, s szinte valamennyit értékesítette is. Itthon lehet meccset halasztani, az esélyesebb görög ellenfél rangadóval a lábában érkezett az Üllői útra, mégis talán a hazaiak fáradtak el jobban. Elvileg egy jó Újpest megszorongathatta volna ellenfelét, de az éppen a kieső helytől elválasztó vonal felett álló együttes most nem ilyen. Talán jövőre…

Apropó, a jövő: a Ferencvárosnak – amely a kupakiesést követően dicséretesen összekapta magát – a bajnoki aranyéremre kell koncentrálnia, mondjuk, ezzel a játékosállománnyal illik is királynak lennie a honi mezőnyben. Ez nemcsak tény, egyben kritika is. A Megyeri úton – tetszik, nem tetszik – új csapatot kell építeni.

Semleges nézőként vegyes érzések kavarognak az emberben, ám egyvalami egyértelműen örömre ad okot: Varga Barnabás első derbijén – ahogyan vágyott rá – gólt szerzett, nem is egyet, kettőt. Egyik szebb volt, mint a másik. Egyszer már leírtam, Varga azt tudja, amit a 16-oson belül egy vérbeli csatárnak tudnia kell: gólt lőni. Nem is akármilyeneket. Az elsőnél pazar labdaátvétellel becsapta a védőjét, le sem kellett lassítania a futását, a másodiknál nemes egyszerűséggel a hosszú sarokba pörgetett. Azért írtam ennyire részletesen, hogy megidézzem Albert Flóriánt, ő szerzett hasonló gólokat.

Ha Varga Barnabás a kettőből egyet csütörtökön lő, mindenki jobban járt volna…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!