Újpest: A Fehérvárnak lőtt gól volt a legfontosabb – Zivzivadze

– Hány gólt tervez a Honvéd ellen?
– Egy ideje már nem szoktam ezen gondolkodni a meccsek előtt – mondta lapunknak Budu Zivzivadze, az Újpest 28 esztendős grúz csatára, aki januárban a Mol Fehérvár FC-ből került kölcsönbe a lila-fehérekhez, és azóta valamennyi bajnokiján betalált, négy meccsen öt gólnál jár. – Amikor korábban azon pörögtem a meccsek előtt, hogy milyen játékhelyzetből, milyen szögből leszek eredményes, többnyire sosem találtam a hálóba. Úgyhogy egy ideje már nem tervezek, mindössze szeretnék segíteni a csapatnak – úgy tűnik, ez jobb recept.

– Remek formájának köszönhetően a grúz válogatottba is meghívót kapott. Mivel magyarázza, hogy ennyire hamar magára talált Újpesten?
– Egyfelől a csapattársaknak, mert ha ők nem hoznak helyzetbe, egyetlen gólt sem szereztem volna. Másfelől nagyon fontos, hogy érzem a szakmai stáb bizalmát. Mindennap érzékeltetik, hogy számítanak rám.

– Mennyire motiválja, hogy megmutassa a Mol Fehérvár vezetőinek, hogy hibáztak, amikor elengedték?
– A sors úgy hozta, hogy az első újpesti meccsem épp a Fehérvár ellen volt, nem tagadom, extra motiváció dolgozott bennem. Igen, szerettem volna bizonyítani, hogy képes vagyok jobban futballozni annál, mint amit az ősszel láttak tőlem, és igenis képes vagyok gólokat szerezni. Az összes eddigi újpesti találatom közül az volt a legfontosabb, amit azon a meccsen szereztem. Nem az érzelmi töltet miatt, hanem azért, mert szempillantás alatt visszatért az önbizalmam. Amikor láttam, hogy a labda a hálóban köt ki, ismét elkezdtem hinni magamban. Ki tudja, ha akkor nem szerzek gólt, talán azóta sem találtam volna a kapuba. Szerencsére elkaptam a fonalat, örülök, ha jó játékkal és gólokkal segíthetem a csapatot.

– Hogy élte meg, amikor az ősszel olykor csak egy-két percre küldték pályára a Fehérvárban?
– Nyilván csalódott voltam, mert az edzéseken mindent megtettem, hogy több lehetőséget kapjak. Minden játékosnak nehéz elfogadnia, ha hétvégente mindössze néhány perc jut neki, de sosem voltam az a típus, aki megsértődik, vagy hisztizik. Ugyanúgy beálltam a sorba, vártam az esélyre, de többnyire hiába.

– Beszélt a helyzetéről az akkori vezetőedzővel, Szabics Imrével?
– Rendre elmondta, hogy hisz bennem, és szüksége van rám, de aztán következett a bajnoki, és ebből nem sok minden köszönt vissza. Tudom, hogy egyetlen futballista sem kérdőjelezheti meg a vezetőedző döntését, én is megértettem, hogy Szabics Imre első számú jelölte Kenan Kodro volt. Ráadásul ősszel jó formában játszott, azt is megértem, hogy nem akarta miattam kitenni a kezdőcsapatból. Ám, amikor látszott, hogy valami nem működik, akkor talán megkaphattam volna az esélyt.

– Mikor döntötte el, hogy a télen klubot vált?
– A felkészülés elején még úgy volt, hogy számítanak rám, de aztán kisebb sérülés miatt két hetet kihagytam. Miután visszatértem, nem voltam benne a meccskeretben. Ezért ismét egyeztettem a vezetőkkel, ők pedig belementek abba, hogy a több játéklehetőség miatt klubot váltsak.

– Minek köszönhető, hogy ennyire hamar beilleszkedett új együttesébe?
– Honfitársam, Giorgi Beridze sokat segített, emellett a társak is hamar befogadtak. Bár új közegbe csöppentem, sokat számít, hogy a mezőkövesdi és a fehérvári évek miatt a társak többsége ismert, és persze az sem hátrány, ha a csatár az első meccsén azonnal góllal nyit.

– Mi motiválja Újpesten?
– A bajnokságban szeretnénk minél előrébb végezni, a Magyar Kupa pedig lehetőséget adna, hogy trófeával zárjuk az idényt. Eddig kétszer játszottam ennek a sorozatnak a döntőjében, de mindkétszer veszítettünk. Bízom benne, hogy a hármas lesz a szerencseszámom.

– Mi lesz a kölcsönszerződés lejárta után?
– Ez nem csak rajtam múlik. Meglátjuk, júniusban milyen tervei lesznek velem a Fehérvárnak és az Újpestnek, de nem lenne ellenemre, hogy a következő idényben is a liláknál futballozzak.