NS-klub: Nagy Tibor újpesti legendáktól tanulta a legtöbbet

Rúgótechnikája egészen kivételes volt, nem véletlenül szerzett csapata rengeteg gólt szabad- és szögletrúgások után.

„Amikor ezerkilencszáznyolcvanhétben a Vác felkerült az NB I-be, elég sokat foglalkoztak velünk, alighanem az én nevemet is megemlítették néhányszor – mondta szerényen a váciak legendája. – Mégis egy jóval korábbi mérkőzés jut az eszembe, amire annak ellenére jó visszagondolni, hogy azon tulajdonképpen nem is játszottam – más kérdés, hogy a döntőig vezető úton az összes többin igen. Vác előtt Gödön futballoztam, és a Szabad Föld-kupa nyolcvannégyes kiírásában eljutottunk a döntőig – sőt, meg is nyertük –, ám azon nem léphettem pályára, mert időközben bevonultam katonának. Olyan zseniális futballisták voltak a csapattársaim, mint Zámbó Sándor, Tóth András vagy Juhász Péter, hihetetlenül sokat adott az az időszak, amit velük tölthettem el. Húszévesen kerültem a klubhoz, legendákkal játszhattam, mai fejjel is azt mondom: akkor, ott, tőlük tanultam a legtöbbet.”

Azóta a Ménfőcsanak elleni 2–0-ra megnyert találkozó óta több mint harminchét év telt el, Nagy Tiborból Vácon legenda lett, manapság azonban az NBIII-as Balassagyarmat csapatát készíti fel, többek között a Vác ellen is.

„Két és fél éve vagyok Balassagyarmaton edző, nem tagadom, jól érzem magam itt – folytatta az ötvenkilenc esztendős szakember. – Szeretnek, elismernek, évről évre egyre erősebbek vagyunk, ha esetleg egy-két bajnoki nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, senki sem akarja a fejemet venni. Hogy milyen látni a Vác szenvedését a csoportunkban? Nagyon rossz azzal szembesülni, hogy egy jóval többre hivatott klubot néhányan tönkretesznek...”