Nem beteg… – Vincze András jegyzete

Kezdjük a jó hírrel: „A hazai labdarúgást nem fenyegeti összeomlás” – mondta lapunknak Berta Csaba, az Újpest ügyvezetője.

De mint mindig, most is van rosszabb verzió is: „Ha nem sikerül százszázalékos biztonsággal legyőzni a vírust, nem lenne szerencsés belekényszeríteni a labdarúgókat a veszélyes helyzetbe.”

Nos, nem citálnám tovább a jelenkori labdarúgó-hétköznapokat a kívülálló focirajongónál jobban ismerő sportvezető szavait (érdemes teljes terjedelmében is elolvasni cikkünket), elég tudni azt, hogy a magyar klubfutball készen állna a folytatásra, de nyilván észszerű és biztonságos keretek között. Bármennyire is erős a vágy, hogy legyen újra játék, azért a takaréklángon működő életből a labdarúgás sem tudja kivonni magát. Már az is nagy szó, hogy „éppen hogy edzésekkel” készülnek a profik a folytatásra, de – szinte harcolva egy jóformán még mindig ismeretlen, nanoméretű ellenféllel szemben – ennél többet aligha lehet remélni még jó néhány hétig a labda körül forgó világtól.

Ami viszont fehéren-feketén kiderült az elmúlt időszakban, hogy az „előző életünkben” bármennyire is soknak tűnt a ránk zúduló meccsáradat, most talán jobban hiányzik, mint a közvetítés- és tudósításdömping közepette valaha is gondoltuk. E pillanatban könnyes szemmel néznék meg élőben egy igazi szögletet, sőt akár tucatot is egymás után abból, amelynél a beívelést követően a labda a kapu mögül kanyarodik vissza a játéktérre – dehogy nevetnénk, mérgelődnénk, kritizálnánk, hiszen azzal a csálé beadással végre visszatérne életünk apró öröme is.

Ezért is vágyunk arra a hírre, hogy lesz játék. Ha zárt kapus, hát zárt kapus, de azért tervez, ötletel mindenki, edző, játékos, szurkoló, focifőnök, újságíró, hogy amint lehet, pattanjon egyet a laszti. Hozzáteszem, persze, sokkal bölcsebbek attól sem leszünk, ha arról olvashatunk, hogy vannak tervek a labdarúgó-bajnokság folytatása kapcsán, de optimistábbak ugyanakkor igen, hogy – egyáltalán vannak tervek.

Amiatt pedig tegyük össze a kezünket, hogy a futballunk eljuthatott odáig, a megkérdezett ügyvezetők azzal kezdhetik a mondandójukat: a hazai labdarúgást nem fenyegeti összeomlás.

Ez is jó hír: már nem beteg a magyar futball.