Van egy futballtörténet, ami a korabeli sajtóból, az évkönyvekből megismerhető. Van egy másik, amit a szurkolói emlékezet őriz, és közös, generációs élmények táplálják, meg aztán van egy harmadik, párhuzamos történelem, amelyet most kezdünk csak megismerni, és amely megsárgult, egykor csak kiváltságosok által olvasható levéltári papírokat böngészve rajzolódik ki előttünk.
Az utóbbi években kutathatóvá vált kommunista titkosszolgálati iratok közül a történészek elsőként a nagypolitika, a fősodratú történelem titkait őrző anyagokat keresték, persze, sokszor éppen a legérdekesebb dokumentumok semmisültek meg vagy tűntek el örökre az archívumokból. Mostanában egyre többen kutatják a sport, azon belül a futball titkosszolgálati iratait, hiszen a mindennapok egyik legfontosabb, legnépszerűbb ügye volt a labdarúgás a szocializmusban, így aztán a közismert labdarúgók viselkedése, utazásai, csempészése, magánélete, politikai álláspontja fontos célpontja lett a titkosszolgálati munkának is.
A FourFourTwo-nak sikerült szerződtetnie az egyik legelhivatottabb és már eddig is sok érdekes anyagot publikáló fiatal kutató-újságírót, Vörös Csabát, aki az elképesztő eseményeket feldolgozó sorozat legújabb részében arról ír, hogy anno mennyire félt a hatalom a Ferencvárostól. Ezt jól mutatja az az irdatlan mennyiségű irat, amelyet a klubbal kapcsolatban „gyártott” a kor állambiztonsága.
Tucatnyi ügynököt szerveztek be csak azért, hogy a tisztek naprakészek legyenek a Fradiból. Szurkolótábora a rendszer ellenségének számított, hiszen az a kohéziós erő, ami összetartotta őket, nem illett bele a szocialista eszményképbe, rajongani tudniillik csak a rendszerért lehetett.
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo oldalán, ide kattintva!
