FTC–Újpest: Eszünk ágában sincs visszaállni – Sigér Dávid

– Kelet-magyarországi kisgyerekként nézte a Ferencváros–Újpest rangadókat?
– Egészen kicsiként nem sokat tévéztem, de miután elkezdtem focizni, már figyeltem az NB I-es találkozókat – felelte Sigér Dávid, a Ferencváros debreceni születésű középpályása. – A derbiket is néztem, és az ország keleti felében is érzékeltük, hogy mekkora felhajtás övezi a párosítást. A találkozó előtti és utáni napokban is erről beszéltek az emberek.

– Gondolta volna akkoriban, hogy egyszer pályára léphet a derbin?
– Dehogy! Amikor néztem a zöld-fehérek és a lila-fehérek egymás elleni meccseit, arra gondoltam, hogy én is szeretnék remek hangulatú, nagy figyelemmel kísért találkozókon pályára lépni. Ám akadtak olyan pillanatok a pályafutásomban, amikor ez nagyon távolinak tűnt.

– Mire gondol?
– Például arra az időszakra, amikor megsérültem Mezőkövesden. Részese voltam a feljutásnak, de miután visszatértem, nem tudtam megvetni a lábamat az akkor már élvonalban szereplő együttesben. Ezek után igazoltam át a Balmazújvároshoz, a másodosztályban próbáltam újra felépíteni magam, és csak reménykedtem abban, hogy idővel kipróbálhatom magam az élvonalban. Akkoriban nehezen tudtam elképzelni, hogy egyszer a Fradi játékosaként futhatok ki az Újpest ellen a pályára.

– Izgul?
– Inkább egészséges várakozás van bennem, mint izgalom. Hosszú utat jártam be, de nem érdemtelenül jutottam idáig, készen állok a feladatra. Nagyon sokat dolgozom, hogy napról napra jobban teljesítsek. Márpedig ha a játékos mindent kiad magából, nincs mitől tartania. Ha az járna a fejemben, hogy a szombati meccsen kell a legjobbnak lennem, az azt jelentené, hogy a többi összecsapás kevésbé fontos nekem. A bajnokság nem egyetlen rangadóból áll, még akkor sem, ha pontosan tudjuk, hogy az Újpest elleni győzelem a legfontosabb a szurkolóinknak. Szóval, izguljanak inkább az újpesti játékosok, nekik kell vendégként futballozniuk.

– Mit sulykol Szerhij Rebrov vezetőedző a játékosokba? Most kell átmenni a falon, vagy most kell megőrizni a higgadtságot?
– Ezek közül egyiket sem. A vezetőedző által megkövetelt taktikát igyekszünk minél jobban elsajátítani. Ha ez sikerül, és a szakember által kért mozgások automatikussá válnak, nem lesz szükség arra, hogy amolyan háborús hadvezérként küldjön minket csatába. Ha betartjuk, amit kér, és használjuk a fejünket, motivációs beszéd nélkül is eredményesek leszünk.

– Erővel bírják majd az ukrán vezetőedző által megkövetelt taktikát?
– Egyre tudatosabban hajtjuk végre Szerhij Rebrov elképzeléseit, és ennek köszönhetően egyre kevesebb a felesleges futás a játékunkban. Eleinte mindenkit fűtött a bizonyítási vágy, de nem mindig volt egyértelmű, hogy az adott helyzetben melyik játékosnak kellene indítania a letámadást. Ez a közös munka elején törvényszerű, csak emiatt olyan sprinteket is vállaltunk, amelyeket az adott helyzetben talán nem kellett volna. Ahogy azonban tisztul a játékunk, egyre jobban érezzük azt, mikor kell intenzíven letámadnunk, és mikor fújhatunk egyet.

– Balmazújvárosi játékosként az előző idényben ötször lépett pályára az Újpest ellen. Milyen emlékeket őriz azokról a meccsekről?
– Nagyon nehéz az Újpest ellen futballozni, mert több olyan labdarúgót találni a keretében, aki fizikailag kiemelkedik a mezőnyből, ráadásul nem is ügyetlen. A labdabirtoklással és a mezőny széthúzásával alaposan kifárasztottak minket, sokszor csak üldöztük a labdát. Amikor azonban a Magyar Kupa elődöntőjének visszavágóján bátran felvállaltuk a támadásokat, igazi ki-ki meccset láthatott a közönség, sajnos végül az ellenfelünk jutott a fináléba. Viszont látszott, hogy a lila-fehéreket is zavarba lehet hozni, most is ebben bízom. Eszünk ágában sincs visszaállni, hazai pályán csak a támadófutballt fogadja el tőlünk a közönség. A tabellát ilyenkor nem érdemes nézni, az Újpest eléggé erős ahhoz, hogy bármelyik csapatot legyőzze a bajnokságban, ám csak ismételni tudom önmagam, nem nekünk kell izgulni.