Gyász: elhunyt a Rába ETO kétszeres bajnok kapusa
Kovács László 1981 és 1985 között védett az ETO-ban, két bajnoki címet nyert Verebes József irányításával.
Nevelőklubja a Tatabánya volt, majd nyolc évig a Videotonban játszott. Székesfehérvári évei során lett válogatott, 1975 és 1977 között 12 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban. 1978-ban ott volt az Argentínában rendezett világbajnokságon, de nem lépett pályára.
Játszott Békéscsabán és Siófokon is, majd 1988-ban visszatért Győrbe. Játékoskarrierjét Burgenlandban, az SC Forchtenstein (Fraknó) együttesénél fejezte be.
2008-tól Pápán dolgozott, kapusedzőként, illetve vezetőedzőként. Legutóbb Budaörsön segített a szakértelmével.
Pénteken a győri kórházban hunyt el.
Kovács László a válogatottban
Bármikor hívhatták. A háttérből, szerényen és észrevehetetlenül tett eleget a rábízott feladatnak. Túl a harmincon Kovács László szinte újjászületett a Verebes-féle győri aranycsapat kapujában. A hetvenes évek derekán a válogatottban is helyet kapó, tatabányai születésű kapus amolyan második söprögetőként számtalanszor mentette meg a bajtól az ETO védelmét. „Tudod, lehet, hogy három nem is lesről született az öt Standard Liege gólból" – mondta elgondolkodva a repülőn a 35 esztendővel ezelőtti 0–5-ös BEK-mérkőzésről hazafelé. Edzőként „szakértője" lett a pápai edzőválságok megoldásának, megmentő beugrásaival időt, sőt lehetőséget adott az újratervezésre. Legutóbb, két éve ugyancsak felelősséggel tartott ki a végsőkig, már reménytelennek mondható helyzetben. Most is kitartott, amikor jó ideje már nem múlt a fájdalom a hátában, és a vérképe sem sejtetett sok jót. Egykori játékostársai segítségével került be a győri kórházba, ahol két hete még kellemeset beszélgettünk a futballról, az életről, a Somoskőújfalun, valamint legutóbb Budaörsön eltöltött időszakáról. „Józsi is milyen hamar elment..." – emlékezett sóhajtva a Mágus csaknem egy esztendővel ezelőtti temetésére. |
