– Apró lépést tett afelé, hogy június 14-én Bordeaux-ban a magyar válogatott mezében pályára lépjen az osztrákok elleni Európa-bajnoki mérkőzésen.
– Szép is lenne – mondta Litauszki Róbert, a Nemzeti Sportnak. – Addig még rengeteget kell dolgoznom. És nemcsak sok munka szükséges ehhez, hanem kiegyensúlyozott, sőt kiemelkedő forma. Egyszer már csak karnyújtásnyira voltam a címeres meztől, Pintér Attila, a korábbi szövetségi kapitány behívott a keretbe az északírek elleni találkozóra, de nem léptem pályára.– Apró lépést tett afelé, hogy június 14-én Bordeaux-ban a magyar válogatott mezében pályára lépjen az osztrákok elleni Európa-bajnoki mérkőzésen.
– Szép is lenne – mondta Litauszki Róbert, a Nemzeti Sportnak. – Addig még rengeteget kell dolgoznom. És nemcsak sok munka szükséges ehhez, hanem kiegyensúlyozott, sőt kiemelkedő forma. Egyszer már csak karnyújtásnyira voltam a címeres meztől, Pintér Attila, a korábbi szövetségi kapitány behívott a keretbe az északírek elleni találkozóra, de nem léptem pályára.
– Bernd Storck most lehetőséget adott. Számított rá?
– Tisztában vagyok a képességeimmel, ugyanakkor azzal is, hogy a posztomon remek labdarúgók várnak bevetésre a válogatottnál. Bevallom, titokban reméltem, hogy a keret közelébe kerülök. Innen már csak rajtam múlik, tudok-e élni a lehetőséggel.
– Az Újpest jelenlegi formáját látva szép tavasz vár a csapatra, ez is javíthat az ön esélyein.
– Az utóbbi évek legerősebb gárdája jött össze most nálunk. Tizennégy éves korom óta az Újpesthez tartozom, fontos számomra az egyesület. Tudom, manapság már nem divat a klubhűség, mégis fontosnak tartom. Az elmúlt években sok mindent átéltem a Megyeri úton, még a kiesés szele is meglegyintett minket, ám szerencsére minden jóra fordult.
– Mi kellett hozzá?
– Például Nebojsa Vignjevics személyében olyan edző, aki – szerintem – kimagaslik a magyar mezőnyből. Rendkívül felkészült szakember, érti a játékot, és át is tudja adni az elképzeléseit. Kivételes a mentalitása, amiből szintén profitálunk, nem is keveset.
– Hallani, milyen remek a csapategység, ezt bizonyította az is, ahogy az úgynevezett Diagne-ügyben viselkedtek: szinte egyemberként mondták ki, hogy nincs szükség a gólerős csatárra.
– Természetesen nem mi döntöttünk, de az biztos, hogy mindannyian ugyanazt éreztük. Miközben mi alapoztunk, dolgoztunk a télen, Diagne előkelő idegenként árulta magát a világban. Jó játékos, fontos gólokat szerzett, a csapatnak szüksége lett volna a játékára, de nemigen kedveltük.
