Videó: „Kispest az én falum” - Puskás-interjú 1990-ből

„Igen nagy kedvvel jöttem (haza) Kispestre, hisz, ha nem is itt születtem, de nyolc hónapos voltam, amikor idekerültem a Viola utcába, és addig itt éltem, míg meg nem nősültem. Úgyhogy hosszú huszonkét évet éltem itt" – kezdte a beszélgetést a TV Kispest stúdiójában ülve Puskás Ferenc, aki a South Melbourne labdarúgóit edzette a felvétel idején.

„Annyira megszerettek az ausztrálok, hogy kénytelen vagyok még egy évre visszamenni" – tréfálkozik utóbb, meg persze mesél az életéről, a tapasztalatairól.

Az ő korában elképzelhetetlen, így nem is létező (?) megegyezéses mérkőzésekről, a régi Kispestről, a Realban eltöltött kilenc esztendőről (figyelem, 31 éves korától 40 éves koráig játszott a lehető legmagasabb színvonalon!), Helenio Herrera 1962-es vb-n elkövetett hibájáról, jó barátjáról, a csehszlovák futógép Emil Zátopekről.

Aztán a futballfilozófiájáról, amit hamisítatlan, Puskás Öcsi-s maximáiban csepegtet felénk – „Szerintem a futball ma tévesen van játszva. A futballt gólra kell játszani, a futball az egy játék"; „A futballban nem kell többet futni gyorsan, mint tíz méter. Sokszor kell. Erre fel kell készülni" –, az akkor éppen aktuális, borzasztó színvonalú 1990-es vb-ről.

És igen, 1954-ről, Bernről is természetesen.

„Kettő nullára vezettünk, és azt hittük, hogy már megnyertük a mérkőzést. Elfelejtettük, hogy van még hátra hetvenhét perc..."

Puskás a beszélgetés vége felé elárulja: volt már ajánlata az MLSZ-től, de amikor elkezdte sorolni a feltételeit, a szövetség nem erőltette tovább a dolgot.

Mi az a Puskás Alapítvány? Vállalna-e edzői állást itthon? Hogyan került – tudomása szerint – a Budai II, Kocsis-jobbszárny a Honvédba?

Puskás Ferenc minden kérdésre válaszolt a TV Kispest kamerái előtt 1990 nyarán.