Paks: Tököli Attila még ráhajt a kétszázadik gólra

„Szeretnék még futballozni, de tisztában vagyok vele, hogy harminchét évesen már nem én vagyok a jövő embere. Legalábbis a pályán... Ha azonban a helyzet úgy hozza, hogy a játéktéren is szükség lesz rám, állok rendelkezésre!" – mondta a Nemzeti Sportnak Tököli Attila. Tököli Attila.

„Tetszett az ötlet, amikor felvetették, hogy legyek pályaedző, még akkor is, ha egy éve ilyenkor eszembe sem jutott volna, hogy ilyen kérdésre kell választ adnom. Azt viszont elismerem, hogy örültem a lehetőségnek, megtisztelő Haraszti Zsolt és Csertői Aurél bizalma. Mivel a labdarúgókat jól ismerem, és tudom, hogyan kell beszélni velük, netán hogyan kell a lelkükre hatni, hiszem, hogy a hasznomat veszik."

„Egy-két hét kell még ahhoz, hogy kialakuljanak a dolgok. Hogy egyszer majd edző leszek, az már korábban megfogalmazódott bennem, ezért is végeztem el az UEFA A-licences tanfolyamot. Igaz, a sikerrel letett decemberi vizsgám után sem az lebegett a szemem előtt, hogy na, akkor irány a kispad! A helyzet akkor változott, amikor Haraszti Zsolt ismertette velem az elképzeléseit, és miután töprengtem néhány napot, arra jutottam, hogy ezt a lehetőséget hiba lenne elszalasztani. Hogy rábólintottam az ajánlatra, abban az is szerepet játszott, hogy a futballal nem kell felhagynom. Száznyolcvanhét NB I-es gólnál járok, nem tettem le arról, hogy elérjem a kétszázat. Szerintem az a tizenhárom gól nagyon jól jönne a bennmaradásért vívott harcban."