Aki kifoghatja a nagy halat

Nyolcpontos előnnyel áll az élen a Pécsi MFC az NB I B-ben, és így – bár még 18 mérkőzés van a bajnokság befejezéséig – a csapat jó eséllyel pályázhat az élvonalba. Nagy Tamás vezetőedző azt álmában sem gondolta, hogy az ősz végén a PMFC nevével kezdődik a tabella, ám azt igen, hogy az első ötben lesz a csapat. Nagy Tamás csupán 39 esztendős, játékos-pályafutása során több élvonalbeli klubban – a Zalaegerszegben, a Győrben, a PMSC-ben, a Vasasban, az MTK-ban – futballozott, de idegenlégióskodott Svájcban, az FC Winterthur együttesében és megfordult a hajdani Jugoszláviában, a Spartak Suboticánál, és szerepelt alacsonyabb osztályú osztrák gárdában is. A játékos-pályafutását 35 évesen hagyta abba, majd edzőnek készült, még a Vasasban futballozott, amikor a Testnevelési Főiskola (ma már egyetem) kétéves edzőképző szakára jelentkezett, de aztán a svájci szerződése miatt abbahagyta tanulmányait. Tavaly novemberben szerezte meg az A-licencet, s vált hivatalosan is a PMFC vezetőedzőjévé, addig papíron Rónai István szakmai igazgató irányította az együttest, ám a napi munkát természetesen egyeztetve Rónaival Nagy Tamás végezte.

Edzőként az első csapata a Baranya megyei bajnokság első osztályában induló Pécsvárad volt, aztán a PMFC junior, majd a pécsi felnőttegyüttes következett, utóbbinál Szapor Gábor, Toma Árpád, Róth Antal és Tóth Bálint segítője volt. Nagy Tamás és Rónai István munkájának köszönhetően ősszel csupán egyszer kapott ki a csapat – szeptember elsején – attól a Demecsertől, amely gárda időközben visszalépett a további küzdelmektől, s a kényszerű búcsúval a Pécs további pontelőnyre tett szert.

– Tudom, nem így kell előnyhöz jutnunk, de kétségtelen, a Demecser viszszalépése nem jött rosszul – mondta Nagy Tamás. – Megdolgoztunk az elsőségért, és azért ne kelljen elnézést kérnünk, mert a tabella élén állunk.Tavaly elterveztünk egy játékrendszert, és ehhez kellett a megfelelő játékosokat keresni, és ez, mint az eredmények mutatják, sikerült is, azaz szó szerint is megdolgoztunk minden eddigi dicsőségért. Igaz, sokat számított, hogy a csapat gerince adott volt, de a jó öltözői hangulat is sokat segített, továbbá a játékosok partnereink voltak a keményebb munkához és az új stílushoz, ráadásul amit kigondoltunk, megvalósították.

– Most akár elégedettek is lehetnének, hiszen a Pécstől nehéz lesz elvenni az első helyezést…

– Ne higgye, hogy állandóan elégedetten bámuljuk a tabellát, nálunk nincs örömünnep azért, mert vezetünk. Megyünk tovább a magunk útján, és az elsődleges célunk továbbra is a bajnokság megnyerése. Ha nem jön közbe sérülés vagy komolyabb, a csapatösszeállítást is befolyásoló eltiltás, akkor feljutó helyen végezhetünk. Nem azt nézzük, hogy a legnagyobb vetélytársnak számító Szombathely kiket igazolt, hanem azt, mit és mennyit kell tennünk azért, hogy az élen maradjunk. Egyébként el kell ismerni, rajtunk kívül két nagyon jó csapat van még az osztályban, a már említett Haladás, valamint a Bük. Természetesen nekünk is jól jött volna néhány új igazolás, de tiszteletben tartottam a klubvezetés döntését, inkább a fizetések legyenek rendben, minthogy milliókért játékosokat vegyünk.

– Önöknek eddig pontosan fizettek?

– Az alapbéreket megkaptuk, néha a prémiumok csúsznak… No, de azok hol nem késnek? Ez már nem újdonság a magyar játékosoknál, mindenesetre a labdarúgóink bíznak a klub vezetőségében, ez pedig jó jel a tavaszi folytatás előtt, ami pedig még inkább lelkesítő, az az, hogy a horvátországi edzőtáborra is jutott pénz.

– Fizetést tehát kapnak, ám kíváncsi vagyok arra, ön mit szólt ahhoz a híreszteléshez, amely szerint az anyagi gondokkal küzdő Siófoknál dolgozó Csank Jánost emlegették leendő pécsi edzőként?

– Miután felröppent ez a hír, engem felhívtak Siófokról, és cáfolták az információt. Tudom, hogyan történnek az edzőmenesztések, hiszen Szapor Gábor, Toma Árpád és Tóth Bálint pályaedzőjeként átéltem néhány váltást, így aztán számomra az sem lenne újdonság, ha egyszer velem is közölnék, itt a vége, mehetek isten hírével. Egyébként július végéig szól a szerződésem, és jó lenne, ha azt kitölthetném. Mindenesetre az utolsó pillanatig kitartok, arra koncentrálok, hogy minél sikeresebben dolgozzak. Nem vagyok az a típus, akit csak úgy félre lehet pöckölni, vagy az, aki könnyedén meghátrál. Egyáltalán nem biztos, hogy a fiatal edző egyben tapasztalatlan is, hiszen az idősebb kollégák is követnek el hibát. Nekem ráadásul óriási szerencsém volt, hogy a játékos-pályafutásom során Magyarország legjobb edzőinek tanítványa lehettem, és ehelyütt elég, ha Garami József és Gellei Imre nevét említem, avagy Rónai Istvánét, akitől szintén sokat tanultam az ősszel. Bár sokan nem nézik ki belőlem, hogy kemény vagyok, ám ha kell, akkor nagyon nagy fegyelmet követelek. Ennek némiképp ellentmond, hogy ahol eddig edzőként dolgoztam, fegyelmi okból senkit sem küldtem el. Könnyen szót értek a játékosokkal, bár futballistaként nem tartoztam a könnyen kezelhető emberek közé.

– Akik ismerik tudják, hogy szinte egész nap a pályán van. A családja hogyan viseli ezt a pörgős életritmust?

– Nem gond. Feleségem és Lilla lányom rendszeresen kint van a hazai meccsünkön, és ők a legnagyobb szurkolóink közé tartoznak. A lányom ráadásul futballozik, a PMFC-Ivas utánpótlás gárdájában. Két éve játszik, és David Beckham a kedvence, a sztár képét mindennap láthatom, mert a manchesteri sztárt ábrázoló poszterekkel tapétázta ki a szobáját. Amúgy az edzősködés sok időt elvesz, és éppen a családtól, tavaly nem is tudtunk együtt nyaralni, mert készültem az őszi feladatokra, és bizony az is tény, hogy a trénerkedés mellett egyre ritkábban horgászhatok.

– No, hát a nagy fogás most következhet, hiszen bajnokságot nyerhet a PMFC-vel.

– Remélem, így is történik majd… Ráéreztem, miként lehet vezetőedzőként jó eredményt elérni, és arra is, hogy mik a kiugrási lehetőségek, ezért természetesen szeretném minél tovább végezni mostani munkámat. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy lesznek hullámvölgyek, lesznek nehézségek, és majd akkor dől el, valóban jó edző lesz-e belőlem.